Egy tiszteletreméltó börtönparancsnok

„A legnagyobb hős közöttünk a börtönparancsnok volt…”

Visszaemlékezés a forradalom 60. évfordulója kapcsán Papp László 88 éves nyugalmazott 56-os börtönparancsnokkal. Laci bácsi emberi tartásáról az ’56-os forradalmár szavai tanúskodnak a legjobban.

Nádházi János: „Később átadtak bennünket a börtönbe. Itt történt az a szinte hihetetlen eset másnap reggel, amikor a falnál sorakoztunk. A börtön parancsnoka, Papp László főhadnagy odajött hozzánk sorba, megölelt, megcsókolt bennünket és azt mondta: Becsületes magyar emberek vagytok, ilyenek maradjatok, mindig tisztelettel állok előttetek! Utána tudtuk meg az őröktől, mert ezek között is volt tisztességes ember, hogy a parancsnok délután már Csabán volt, leszerelve, letartóztatva.”

Milyen családból származik, hogyan indult az élete?

Hat gyermekes földműves család gyermeke vagyok. Elemi iskola után, mivel kitűnő tanuló voltam
lehetőséget kaptam a továbbtanulásra. Asztalos tanulóként jeles tanulmányi eredménnyel végeztem. Budapesten folytattam a szakmai életutam, mint asztalos.

Hogyan került a büntetés-végrehajtási intézetbe?

1950-ben behívót kaptam sorkatonai szolgálatra Tiszalökre majd Nyíregyházára. Ezzel egy időben érkezett a BV tiszti iskolába történő vezénylés is. Budapesten elkezdtem a tiszti iskola tanfolyamát. A tiszti iskola elvégzése után alhadnagyi rendfokozatba kerültem. Kinevezést kaptam a Bernádkúti Állami Gazdaságba őrsparancsnoki tisztségbe, majd Gyulára a megyei börtönbe, mint parancsnok-helyettes.

Milyen feladatai voltak egy börtönparancsnoknak?

Különböző feladatokat láttam el: hadtápvezető, BV irodavezető, BV megyei referens. A kapcsolatot én láttam el a börtön és a főosztály között. A ranglétra különböző fokozatait is megjártam: hadnagy, főhadnagy beosztások következtek. Megyei börtönparancsnok lettem. 1956-ban hat járási börtön igazgatása volt a feladatom: Békéscsaba, Békés, Szarvas, Orosháza, Szeghalom, Battonya. A börtönökben csak köztörvényes elítéltek voltak.

Milyen értékrendet hozott a szülői háztól?

„A szüleim arra neveltek, hogyha jót nem tehetek, rosszat se tegyek.
Mindig szerettem a közösségért dolgozni, megbecsültem az embereket.”
A régi rendszer bűneit ismertetve, az édesapám „feketézésért” 5 hónap börtönt kapott. A feleségem édesapja kuláklistán volt 6 hónapig. A Rákosi-rendszer bűneit látva, a tiszti iskolai gyakorlati gyűjtőbörtöni szörnyű tapasztalatok (3-as akasztás végignézése). A családban édesapai ágon disszidáltak a testvérek az USA-ba. Egyik unokatestvérem katolikus pap volt. Muszáj volt megalkudni az életben maradáshoz a rendszer adta feltételekkel.

Milyen érzések vezették a forradalom kitörésekor?

Már 27 évesen úgy láttam, hogy Magyarország jó irányba halad: a szabad, független jövő felé. Egyetértettem a forradalom gondolataival, kiemelve a gyulai forradalmárok tevékenységét.
Nátor József, Beleznai Ferenc és én fontosnak tartottuk a németvárosi temetőben lévő kiskatonák emlékének megőrzését. A fegyvereket békés célra adtuk ki a közrend fenntartása érdekében.
A forradalom időszakában hirtelen jött változásokat figyelembe kellett vennem, hogy segíteni tudjam embertársaimat, barátaimat. Feláldoztam mindent a magyar szabadság kivívásáért. Az én életem is minden nap veszélyben volt az igaz ügy mellett való kiállásom miatt.

Volt-e valamilyen előzetes kapcsolata az elítéltekkel?

A bebörtönzötteket már régebbről is ismertem. Tudtam, hogy becsületes, rendes, magyar emberek.
A tiszti iskolai évek előtt, mint földműves család gyermeke, párton kívüli voltam. A tanulmányok során kellett belépnem az állampártba. A forradalom ideje alatt a rám bízottak között is voltak párttagok és párton kívüliek. A börtönben nem engedélyeztem pártszervezet alapítását. Az elvem a tisztességes munkavégzés volt, nem pártszimpátia alapján való megítélés.

Hogyan bánt a bebörtönzöttekkel, a forradalmárokkal?

A börtönben maximálisan a törvény betartására törekedtem, a legkedvezőbb körülményeket biztosítottam az elítélteknek. A legtöbben köztörvényes elítéltek voltak. A lehetőségeimhez mérten igyekeztem minden kedvezményt biztosítani számukra. A testi bántalmazást nem engedélyeztem. Emberi módon igyekeztem viselkedni a fogvatartottakkal. Egységes bánásmódot biztosítottam minden elítéltnek.
Így is sok igazságtalanság volt a rendszer működtetésében, fenntartásában.

Hogyan ítélték meg a börtönparancsnoki tevékenységét a forradalom leverése után?

Az én beosztottaim között is voltak köpönyegforgató emberek. Egyik pillanatban nekem segítettek, a következőben már vádaskodtak. A forradalom leverése után vádlóimként jelentek meg a bíróságon. Legtöbbjük ebből kívánt a későbbiekben személyes hasznot kovácsolni.
A kommunista rendszer a forradalmi szerepemet (lojális emberi hozzáállásom, fegyverek kiadása, pártszervezet alapításának tiltása) ellenforradalmi tevékenységnek nyilvánította.
A forradalom leverése után előzetes letartóztatásba kerültem 3 napra a rendőrségen. Tevékenységemet ellenforradalmi izgatásnak minősítették. Ennek következményként leváltottak a tisztségemről, lefokoztak hadnaggyá, végül fegyelmi úton elbocsátottak.
Egy pillanat alatt a gyalupad mellé kerültem, mint asztalossegéd. Nagyon nehezen lehetett elhelyezkedni abban az időben. Végül a bútorgyárban kaptam lehetőséget munkavégzésre. 32 év szorgalmas, becsületes munka után mentem nyugdíjba. 25 évig SzB. elnök voltam. A rendszer nem tudta az amerikai kapcsolatomat, ezért nem kerülhettem klerikális reakció státuszba. A szakszervezeti munka során többször konfliktusba kerültem a dolgozók érdekeit védve a vezetőkkel.
Volt időszak, amikor az AVH emberei, akik közül többekkel együtt szolgáltam, baráti alapon látogattak meg és külföldi kapcsolataimra kérdeztek rá.

Mikor került sor egykori forradalmi szerepének elismerésére?

A rendszerváltás után rögtön rehabilitáltak.
Köszönetemet fejezem ki Dr. Bányász Vince ügyvéd úrnak, aki mindig segítőkész volt a forradalom előtti időszakban is. A forradalom leverése után a kivizsgálásban is tanácsokkal látott el.
Minden feladatomat szolgálatként végeztem, így a munkám eredményét mindig elismerték.
A következő kitüntetéseket kaptam:
Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánytól a honvédelem érdekében 10 éven át végzett kiemelkedő munkáért (1973)
Magyar Népköztársaság Minisztertanácsától kiváló munkáért kitüntető jelvény (1988)
Díszoklevél Gyula városától a hősies kiállásért, a szabadság eszméje mellett hithű magatartásért
(Dr. Pocsay Gábor polgármester 1991)
Emléklap a Magyar Köztársaságtól az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt példamutató helytállásért (Göncz Árpád Köztársasági Elnök 1991)

Milyen üzenetet fogalmaz meg a jövő generáció számára?

Tudom a fiatalok a jövő…
A következő generációk foglalkozzanak többet 56 történelmével és tiszteljék, ápolják a forradalmárok emlékét. A 3. Magyar Köztársaság kikiáltása óta eltelt 26 év. A forradalom 60. évfordulója emlékeztessen minden magyar embert a kivívott szabadság értékének fontosságára.
Az elmúlt 25 évben is vannak, akik példát mutattak tisztességből Gyula városában:
56 szelleme él és élni fog! A forradalom szellemiségét M. Szabó András 56-os polgármester, Dr. Erdmann Gyula történész, Dr. Görgényi Ernő jelenlegi polgármester, Bagyinszki Zoltán az Október 23. Alapítvány elnöke mai napig is szívügyének tekinti.

Laci bácsi zárógondolatai:

„88 éves vagyok. Mindvégig igazságos voltam. Szerettem az embereket és ők is szerettek engem.
A mai napig megbecsülnek, nem felejtik el a szeretetteljes bánásmódomat velük szemben.”

Köszönöm szépen a beszélgetést az Október 23. Alapítvány nevében is, további jó egészséget kívánok a kuratóriumunk tagjai nevében.

Gyula, 2016. május 8.
Pataky László Zoltán kurátor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*