Tiszakécske – 56-os repülős sortűz emlékműve

Fotó: Bagyinszki Zoltán

A tiszakécskei sortüzet 1956. október 27-én adta le Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsára Takács Géza főhadnagy egy MiG–17 típusú sugárhajtású vadászrepülőgépből a Tiszakécskén összegyűlt békés és fegyvertelen tömegre. A sorozatlövés hatására 17-en meghaltak és 110-en megsebesültek.

A 3. hadtesthez október 27-én olyan hír érkezett telefonon, hogy Tiszakécskén nagy tüntetés kezdődött, és a tömeg egy akasztófát állított a főtéren, ahová fel akarja akasztani a párttitkárt, a tanácselnököt és a családjukat. Gyurkó Lajos vezérőrnagy kiadta a parancsot, hogy „egy repülőgéppel a tömeg közé kell lőni, hogy azokat szétoszlassák és megakadályozzák a kivégzést”. A feladat végrehajtására Takács Géza főhadnagy és Mészáros László hadnagy pilótákat jelölték ki a 62. vadászrepülő ezredből. A műveletet a hadosztály irányította. Mészáros László nem érte el a települést, géphibát jelentett és visszafordult. Amikor Takács Géza elrepült Tiszakécske felett, akasztófa helyett békés tömeget látott, amit jelentett is. Török Béla Vince alezredes, a 66. vadászrepülő hadosztály parancsnoka (1998-ban tett vallomása szerint) erről tájékoztatta Gyurkó Lajos hadtestparancsnokot, aki „ordítva közölte”, hogy ő jobban tudja. Ismételten parancsba adta, hogy lőjenek a tömegbe, és ennek megtagadása esetén Törököt hadbíróság elé állíttatja.

A repülő ezután megfordult és bukórepülésben a fedélzeti gépágyúból és géppuskából sorozatlövést adott le a tömegre, majd Szolnok felől visszafordulva újra az emberek közé lőtt, ahol a halottak, a sebesültek és az őket mentő segítők voltak. Ezután eltávolodott abba az irányba, ahonnan először érkezett, de hamarosan újra érkezett és újra lőtt. A tömegben sokan azonnal meghaltak vagy megsebesültek. Akiket nem ért lövés, igyekeztek ellátni a sérülteket, összegyűjtötték őket és teherautóval több menetben a kecskeméti és a kiskunfélegyházi kórházba szállították késő éjjelig.

A lövések elől az emberek egy része a templomba menekült, majd később a sérültek egy részét is ide vitték. Gémes Mihály plébános az oltárterítőkkel kötözte a sebeket. A pap „a jogosnak érezhető népharagtól” megmentette a pártitkárt azzal, hogy „bezárta a plébániára, hogy ne akasszák föl.”

A sortűz után két indulatos fiatalember dühében a Tanácsházában petróleumot locsolt szét és fel akarta gyújtani, de ezt sikerült megakadályozni.

Forrás: wikipédia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*