Farkas Mihály és Mány Erzsébet számára végzetesnek bizonyult a fiatalok december 17-i spontán megmozdulása. 1956. december közepén, Mány Erzsébet egyike volt azoknak, akik azért álltak őrt a gyulavári hídnál, hogy megvédjék otthonaikat a Gyulára bevonuló, szovjetbarát pufajkásokkal szemben. Fiatalok egy csoportja feltörte a gyulavári Határőr Laktanyát és fegyvereket vettek magukhoz. Az összecsapásra azonban nem került sor, miután a fegyvereket visszavitték, mindenki hazatért.
A kecskeméti katonai, statáriális bíróság dr. Mátyás Miklós hadbíró őrnagy elnökletével a 20 éves Mány Erzsébetet és a 26 éves Farkas Mihályt halálra ítélte. A karhatalmi-rendőri vallatások során mindkettőjüket félholtra verték, egészségesek már soha nem lettek volna. A további 14 vádlottból 12-őt 5–15 évre ítéltek, egyet felmentettek, egy másik ügyét kisebb súlyú váddal áttették a járásbíróságra. A vallatásokra jellemző, hogy Mány Erzsébet 14 éves húgát is arra kényszeríttették, hogy nővére ellen valljon, apjukat is megalázták, megverték, zsarolták. Sok tanút megfélemlítettek, néhányan merték csak a bíróság előtt megmásítani kihallgatáskori vallomásukat. Maga Marosán György és Münnich Ferenc, Kádár közvetlen munkatársai is sok időt töltöttek Békéscsabán, ellenőrizték az embertelen bosszú és megfélemlítés kivitelezését.
A csabai, Kazinczy utcai laktanyaépület udvarán végezték ki Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt. A kiskatonák nem vállalták a lövést, karhatalmisták sorozata végzett a két gyulai fiatallal. A Berényi úti temető szélén, szemetes helyen földelték el őket.
Forrás: Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)
Fotó: Rusznyák Csaba és Bagyinszki Zoltán
Vélemény, hozzászólás?