máj 28

Az Október 23. Alapítvány 2011-évi főbb tevékenysége

– Városi nagyrendezvényként – kiállítással együtt – az Önkormányzattal közösen szerveztük meg a Trianoni emlékezést Gyulán 2011. június 4-én.

– Történelmi, 56- eseményeihez kapcsolódó internetes- számítógépes- prezentációs pályázati versenyt hirdettünk meg általános iskolás diákok számára. Nyolc diák remek tartalmi és formai szempontból kiváló dolgozatot nyújtott be a kiírásunk szerint- e sikeres programot folytatva 2012- évre is meghirdetésre került a pályázat.

– Rendhagyó történelem óra keretében szerveztük meg OKTÓBER VÉGÉN a gyulai gimnáziumi tanulók számára, a budapesti Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájának látogatását – koszorúzással együtt. Az emlékezésen városunk polgármester is jelenvolt. Az eseményről fotósorozat és film is készült, amely a Gyula TV műsorában több alkalommal is vetítésre került. Útközben a 40 diák élményszerű hiteles előadást hallhatott 1956-eseményeiről a 86 éves gyulai történelmi személyiség M. Sz. András tolmácsolásában.

– Megszerveztük a POFOSSZ- al és a Városi Könyvtárral közösen a Hóhér vigyázz c. ( Wittner Mária életének egy szakaszáról készült ) történelmi film levetítését Gyulán. Négy alkalommal 4 közösség számára: mintegy 350 fiatal tekintette meg az egykori történelmi eseményeket, hitelesen dokumentum játékfilm segítségével.

– Közreműködtünk a városi Október 23-i, 56-os Forradalom és Szabadságharc emlékünnepségének és koszorúzási programjának lebonyolításában – Gyulán és Békéscsabán, az emlékhelyeken és a temetőkben koszorúkkal emlékeztünk.

Fő célkitűzésünk továbbra is az iskolák a diákok bevonása, az egykori történelmi események, tényeinek széleskörű ismertetése, az 1956-os forradalom szellemiségének ápolása.

ápr 12

M. Szabó András rövid önéletrajza

Alapítónk: M. Szabó András – Gyula város 56-os polgármesterének rövid önéletrajza.

1924. november 29-én születtem Gyulán, munkáscsaládból származom.
Édesanyám cipőfelsőrész-készítő, édesapám lakatos, vízvezeték és villanyszerelőként dolgozott később kisiparos lett.
Az elemi népiskola 4. elemi osztályának elvégzése után a gyulai községi polgári fiúiskola első osztályába kerültem. Édesapám lakatostanulóként alkalmazott 1941 augusztusáig,majd a szegedi magyar királyi állami ipari felső iskolába jelentkeztem.

Tanulmányaimat 1944-ben fejeztem be. Ezt követően édesapámmal dolgoztam. 1946-ban megválasztottak a Magyar Szociáldemokrata Párt gyulai szervezeti titkárának. 1948-as kongresszuson kizártak, mivel elleneztem a MKP-val való egyesülést. Budapesten a szociáldemokrata párt központjában Kéthly Anna mellett dolgoztam, de Marosán Györggyel összekülönböztem, így ismét Gyulára kerültem.
1950-ben kisiparos lettem, de nagyon megadóztattak, mert 1947-ben az országgyűlési választáson a választási bizottság tagjaival megakadályoztuk a vidékről érkező mintegy 50 fő kékcédulás szavazását.

1955-ben megnősültem, 1956 májusában lányom született. 1956-ban a gyulai kertészeti vállalatnál helyezkedtem el, itt ért a forradalom. Október 23-án 33 tagú forradalmi tanács alakult, mely 7 tagú forradalmi bizottságot választott. Nádházi János elnök, én pedig helyettes lettem, továbbá a polgármesteri teendők ellátásával bíztak meg.

1957. február 7-én letartóztattak, közbiztonsági őrizetben voltam egészen június 19-ig.
Kistarcsára és Tökölre szállítottak, majd a gyulai börtönbe hoztak vissza. 1957. november 16-án a gyulai megyei bíróság 5 év börtönbüntetésre ítélt. Az ítéletet megfellebbeztük. A legfelsőbb bíróság az ítéletet megsemmisítette és átadta az ügyet a szegedi megyei bíróságnak. Augusztus 4-én a bíróság a büntetést 2 év 6 hónapra csökkentette. Megfellebbeztük ezt az ítéletet is, de ekkorra már Budapestre szállítottak el a gyűjtőfogházba.
A legfelsőbb bíróság szeptember 9-én azonnali szabadlábra helyezésünket rendelte el, így 1958. szeptember 15-én szabadultunk. A fellebbezés után a legfelsőbb bíróság 1958. november 4-ei keltezéssel 1 év 10 hónapra csökkentette az ítéletet.

A börtönből való szabadulás után a gyulai rendőrség rendőri felügyelet alá helyezett 1959 végéig. Ekkor felszólítottak, hogy hagyjam el a várost, mert nem kívánatos személy vagyok. 1959. november 18-án egyéni kegyelemben részesítettek, de erről a mai napig nem értesítettek (később a történelmi hivatalban tudtam meg). 1960. március 7-én a budapesti XIII. kerületi tanács ingatlankezelő vállalatánál villanyszerelő csoportvezetőként helyezkedtem el.
1961 végén már kiváló dolgozó lettem, a műhelyem is első lett a kiváló versenyben. 1962-ben központi műhelyvezető helyettesnek neveztek ki, 460 fő irányításával bíztak meg. Ekkor a vállalatnál már tudtak az 56-os múltamról. Nem törődtek vele: „az ma már nem számít”-mondták.
Termelési osztályvezetőnek léptettek elő, de 1969. április 1-jén Dr. Vidó István gyulai VB elnök levele után a kerületi pártbizottság megkifogásolta a beosztásomat. Az elnök névváltoztatással megoldotta a problémát és főépítés-vezetőnek nevezett ki meghagyva az osztályvezetői fizetésemet és a prémiumomat.
Az IKV-nál 10-szer voltam kiváló dolgozó, és egyszer az építőipar kiváló újítója.
1978. május 1-jén áthelyezéssel kerültem a Horizont ÁFÉSZ-hez fejlesztési és fenntartási osztályvezetőnek.
1984. december 31-én nyugdíjba vonultam. Minden munkahelyemen tiszteltek és becsültek.

Az 56-os barátaimmal 1960 után is tartottam a kapcsolatot, a munkahelyeiken is segítettem azokat, akiket meghurcoltak. 1992-ben Nádházi Jánossal és a gyulai forradalmárokkal elhatároztuk, hogy emléket állítunk 56-nak. Ez sajnos sokáig nem sikerült. Nádházi János halála és temetése után egy alapítványt hoztam létre melynek kuratóriumával Gyula város egyik legszebb terén emlékművet és emléktáblát helyeztünk el és a tér neve is(Október 23. tér) a forradalom emlékét őrzi.
Célom továbbra is az 56-os szellem ápolása főleg a fiatalok bevonásával.

Gyula város Önkormányzatának és a gyulai polgárok megbecsülését is élvezve 2009-ben megkaptam a Kiváló Polgár elismerést, amelyet az általunk is szervezett 1956-os emlékmű tövében vehettem át, köszönöm!

06_50_eves_jubileum_20060001