Adatok, közreműködők, főbb költségek, támogatások – 2006.

A műalkotás tervezése, művészeti munka:
Kiss György Munkácsy-díjas képzőművész Gyula város Díszpolgára az emlékmű alkotója – tisztelet díj nélkül vállalta a munkát ! – A gyulai születésű, gyulai szívű alkotónak nagyon köszönjük a közel 2 millió Ft értékű felajánlást!
(Kiss György gyönyörű munkája a 2006-ban készült bronz emlékérem is, amit a gyulai 56-os ok kaptak elismerésül, ünnepi keretek között a városháza Dísztermében.)

Az Emlékmű kivitelezése és az anyag biztosítása, szállítás:
6 millió Ft. A Dél-Afrikai Impala gránit önmaga – kb. 6 millió Ft volt. Mennyisége: kb. 5.5 köbméter.
Az anyag és a munkafázis piaci értéke többszöröse ennek az elvégzett munkának, költségnek.
Werner Tibor és Berkei Péter kőfaragók munkáját dicséri az ország egyik legszebb emlékműve (a szakmai zsűri véleménye).
Baráti összegért – szinte anyag árban vállalták a kivitelezést.
Nagyon köszönjük a kuratórium és a gyulai polgárok nevében is a kb. 7 millió Ft értékű felajánlást.

A téren történő felállításkor Csőke Péter nevét is említeni szükséges, közreműködése kapcsán.

M. Szabó András létrehozta az Október 23. Alapítványt, megszervezte a társadalmi adakozást, támogatást a kuratórium vezetőjével dr. Erdmann Gyulával közösen,
1 millió Ft összeggel indította az anyagi bázis létrejöttét. Bandi bácsi köszönjük szépen!

További jelentősebb támogatók, összegek:
Dr.  Ökrös István, Gyula – 100.000
Dr. H Búzás Elemér, Eger – 100.000
Guth Zoltán, Gyömrő – 100.000
Radóczy András, Budapest – 400.000
Szabó Mária, Frankfurt – 100.000
M. Szabó Andrásné, Budapest – 100.000
Dr. Kósa László és neje, Budapest – 100.000
Lengyel Lajos, Budapest – 100.000
Dr. Nagy Endre, Békéscsaba – 130.000
Köszönjük mindenki önzetlen támogatását, segítségét.

Később az adakozásból eredő támogatás végleges összege már 3.7 millió Ft összeget ért el az Október 23 alapítvány részéről (Mintegy százan segítették kisebb, nagyobb összegekkel a munkát, akkor 3.4 millió Ft került átutalásra részünkről).

Az Emlékmű kivitelezése – anyaga kapcsán Gyula város Önkormányzata további 2.6 millió Ft összeggel segített és területet is biztosított az elhelyezéshez- díjmentesen az Október 23. téren.

A környezet rendezés, világítás és az alapozás elkészítése : kb. 900.000 Ft volt
Gyula város Önkormányzata részéről Béres István és Daróczi László
szakmai segítségét is köszönjük.

Lektorátusi, bírálati díjak: 114.000 Ft Gyula város Önkormányzata finanszírozásában.

Az elkészült emlékműre, környezetére mintegy 7 millió Ft összeg került kifizetésre 2006-ban, de a teljes költség a felajánlásokkal együtt 16 mFt-ra tehető! (kerekítve)

2 mFt Kiss György tiszteletdíj felajánlása
6 mFt a kivitelezés, anyag és elhelyezés kifizetett költsége
7 mFt a kivitelezés, anyag és elhelyezés költség, felajánlásként
1 mFt körny. rend, alapozás, lekt.díj a város részéről továbbá díjmenetes terület biztosítása

Gyula, 20012. július 27.

A kuratórium nevében tisztelettel: Bagyinszki Zoltán

Közhasznú jelentés – 2011. évi.

Közhasznú egyszerűsített éves beszámoló – 2011. évi.

Az Október 23. Alapítvány – közhasznú – nyilvánosságra hozott dokumentumai 2011. évre vonatkozóan.

A határidőre leadott, elküldött közhasznúsági jelentéseket a kuratórium akkori elnöke – vezetője dr. Erdmann Gyula látta el aláírásával.

„A szabadság a “hiánybetegségek” legsajátosabb fajtája. Oly nyavalyakórság, amely csupán akkor és abban érzékelhető, akiben/amikor hiányzik – de akkor nagyon,
ám mihelyt “megvan”, az ezer bajjal járó “szabadság” birtokában az ember vagy a nemzet képtelen élvezni gyógyulása boldogságát; a szabadságot.” – írja Határ Győző.

Nekünk magyaroknak óriási áldozatokat kellett hozni a szabadságért, élvezzük hát! Ne feledjük, hogy ha nincsen az 1956-os forradalom, ma valószínűleg Ön, kedves olvasó, nem internetezhetne szabadon. Továbbá nem utazhatna, nem tanulhatna, nem olvashatna, nem beszélgethetne ismerőseivel szabadon, és még számtalan tekintetben nem cselekedhetne szabad akaratából. Mert ha az 56-os forradalmárok és szabadságharcosok százai nem adják életüket, ezrei pedig személyes szabadságukat, egzisztenciájukat ’56 nemes céljaiért, és ezzel nem ingatják meg a kommunista világrendszer alapjait, akkor az talán még ma is állna. De szerencsére a kommunista diktatúra ma már csak rossz emlék, a történelem része, a forradalmárok és szabadságharcosok pedig történelmi hősök. Olvasd tovább →

– Városi nagyrendezvényként – kiállítással együtt – az Önkormányzattal közösen szerveztük meg a Trianoni emlékezést Gyulán 2011. június 4-én.

– Történelmi, 56- eseményeihez kapcsolódó internetes- számítógépes- prezentációs pályázati versenyt hirdettünk meg általános iskolás diákok számára. Nyolc diák remek tartalmi és formai szempontból kiváló dolgozatot nyújtott be a kiírásunk szerint- e sikeres programot folytatva 2012- évre is meghirdetésre került a pályázat.

– Rendhagyó történelem óra keretében szerveztük meg OKTÓBER VÉGÉN a gyulai gimnáziumi tanulók számára, a budapesti Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájának látogatását – koszorúzással együtt. Az emlékezésen városunk polgármester is jelenvolt. Az eseményről fotósorozat és film is készült, amely a Gyula TV műsorában több alkalommal is vetítésre került. Útközben a 40 diák élményszerű hiteles előadást hallhatott 1956-eseményeiről a 86 éves gyulai történelmi személyiség M. Sz. András tolmácsolásában.

– Megszerveztük a POFOSSZ- al és a Városi Könyvtárral közösen a Hóhér vigyázz c. ( Wittner Mária életének egy szakaszáról készült ) történelmi film levetítését Gyulán. Négy alkalommal 4 közösség számára: mintegy 350 fiatal tekintette meg az egykori történelmi eseményeket, hitelesen dokumentum játékfilm segítségével.

– Közreműködtünk a városi Október 23-i, 56-os Forradalom és Szabadságharc emlékünnepségének és koszorúzási programjának lebonyolításában – Gyulán és Békéscsabán, az emlékhelyeken és a temetőkben koszorúkkal emlékeztünk.

Fő célkitűzésünk továbbra is az iskolák a diákok bevonása, az egykori történelmi események, tényeinek széleskörű ismertetése, az 1956-os forradalom szellemiségének ápolása.

Alapítónk: M. Szabó András – Gyula város 56-os polgármesterének rövid önéletrajza.

1924. november 29-én születtem Gyulán, munkáscsaládból származom.
Édesanyám cipőfelsőrész-készítő, édesapám lakatos, vízvezeték és villanyszerelőként dolgozott később kisiparos lett.
Az elemi népiskola 4. elemi osztályának elvégzése után a gyulai községi polgári fiúiskola első osztályába kerültem. Édesapám lakatostanulóként alkalmazott 1941 augusztusáig,majd a szegedi magyar királyi állami ipari felső iskolába jelentkeztem.

Tanulmányaimat 1944-ben fejeztem be. Ezt követően édesapámmal dolgoztam. 1946-ban megválasztottak a Magyar Szociáldemokrata Párt gyulai szervezeti titkárának. 1948-as kongresszuson kizártak, mivel elleneztem a MKP-val való egyesülést. Budapesten a szociáldemokrata párt központjában Kéthly Anna mellett dolgoztam, de Marosán Györggyel összekülönböztem, így ismét Gyulára kerültem.
1950-ben kisiparos lettem, de nagyon megadóztattak, mert 1947-ben az országgyűlési választáson a választási bizottság tagjaival megakadályoztuk a vidékről érkező mintegy 50 fő kékcédulás szavazását.

1955-ben megnősültem, 1956 májusában lányom született. 1956-ban a gyulai kertészeti vállalatnál helyezkedtem el, itt ért a forradalom. Október 23-án 33 tagú forradalmi tanács alakult, mely 7 tagú forradalmi bizottságot választott. Nádházi János elnök, én pedig helyettes lettem, továbbá a polgármesteri teendők ellátásával bíztak meg.

1957. február 7-én letartóztattak, közbiztonsági őrizetben voltam egészen június 19-ig.
Kistarcsára és Tökölre szállítottak, majd a gyulai börtönbe hoztak vissza. 1957. november 16-án a gyulai megyei bíróság 5 év börtönbüntetésre ítélt. Az ítéletet megfellebbeztük. A legfelsőbb bíróság az ítéletet megsemmisítette és átadta az ügyet a szegedi megyei bíróságnak. Augusztus 4-én a bíróság a büntetést 2 év 6 hónapra csökkentette. Megfellebbeztük ezt az ítéletet is, de ekkorra már Budapestre szállítottak el a gyűjtőfogházba.
A legfelsőbb bíróság szeptember 9-én azonnali szabadlábra helyezésünket rendelte el, így 1958. szeptember 15-én szabadultunk. A fellebbezés után a legfelsőbb bíróság 1958. november 4-ei keltezéssel 1 év 10 hónapra csökkentette az ítéletet.

A börtönből való szabadulás után a gyulai rendőrség rendőri felügyelet alá helyezett 1959 végéig. Ekkor felszólítottak, hogy hagyjam el a várost, mert nem kívánatos személy vagyok. 1959. november 18-án egyéni kegyelemben részesítettek, de erről a mai napig nem értesítettek (később a történelmi hivatalban tudtam meg). 1960. március 7-én a budapesti XIII. kerületi tanács ingatlankezelő vállalatánál villanyszerelő csoportvezetőként helyezkedtem el.
1961 végén már kiváló dolgozó lettem, a műhelyem is első lett a kiváló versenyben. 1962-ben központi műhelyvezető helyettesnek neveztek ki, 460 fő irányításával bíztak meg. Ekkor a vállalatnál már tudtak az 56-os múltamról. Nem törődtek vele: „az ma már nem számít”-mondták.
Termelési osztályvezetőnek léptettek elő, de 1969. április 1-jén Dr. Vidó István gyulai VB elnök levele után a kerületi pártbizottság megkifogásolta a beosztásomat. Az elnök névváltoztatással megoldotta a problémát és főépítés-vezetőnek nevezett ki meghagyva az osztályvezetői fizetésemet és a prémiumomat.
Az IKV-nál 10-szer voltam kiváló dolgozó, és egyszer az építőipar kiváló újítója.
1978. május 1-jén áthelyezéssel kerültem a Horizont ÁFÉSZ-hez fejlesztési és fenntartási osztályvezetőnek.
1984. december 31-én nyugdíjba vonultam. Minden munkahelyemen tiszteltek és becsültek.

Az 56-os barátaimmal 1960 után is tartottam a kapcsolatot, a munkahelyeiken is segítettem azokat, akiket meghurcoltak. 1992-ben Nádházi Jánossal és a gyulai forradalmárokkal elhatároztuk, hogy emléket állítunk 56-nak. Ez sajnos sokáig nem sikerült. Nádházi János halála és temetése után egy alapítványt hoztam létre melynek kuratóriumával Gyula város egyik legszebb terén emlékművet és emléktáblát helyeztünk el és a tér neve is(Október 23. tér) a forradalom emlékét őrzi.
Célom továbbra is az 56-os szellem ápolása főleg a fiatalok bevonásával.

Gyula város Önkormányzatának és a gyulai polgárok megbecsülését is élvezve 2009-ben megkaptam a Kiváló Polgár elismerést, amelyet az általunk is szervezett 1956-os emlékmű tövében vehettem át, köszönöm!