nov 05

Sosem látott képek a forradalom napjaiból

Csorba Emánuel hatvanéves fotói kivételes módon színesben mutatják meg 1956 októberének utolsó napjait.

Az 1956-ban mindössze huszonnyolc éves Csorba Emánuel családjával együtt a Körtéren élt, így minden téren közvetlen közelről élhette át a hatvan évvel ezelőtti eseményeket, sőt, számtalan huszonéves társához hasonlóan ő sem félt fényképezőgépével együtt megörökíteni azt, ahogyan Magyarország azt mondta, elég volt.

A fotók korábban jó eséllyel sehol sem kerültek publikálásra, míg most, a hatvanadik évforduló alkalmával a képeket készítő Csorba Emánuel – építész, egykori műegyetemi tanszékvezető, MTA kandidátus, UNESCO-szakértő és a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjének birtokosa – fia, Csorba Ferenc megosztotta őket-.

A képeken a forradalom olyan színtereit láthatjuk, mint a Kiskörút, az Üllői út, az Astoria, vagy épp a Móricz Zsigmond körtér, de bepillanthatunk a Belváros kis utcáiba is.

okt 18

Gyulavári gyulai 56-osok találkozója, a 100 éves Radóczi András köszöntése

Nyolc városi legenda jött el ( a még élő 12-ből ) a családias baráti hangulatú emlékünnepségre.

Századik születésnapját ünnepelte Radóczi András a gyulavári Kastélykert Idősek Otthonában. Az 1956-os gyulai városvezetés tagját M. Szabó András 56-os polgármester és dr. Görgényi Ernő, az Október 23. Alapítvány kurátora mellett Becsyné dr. Szabó Márta címzetes főjegyző és Varga Erzsébet aljegyző is felköszöntötte. András bácsi korához képest kitűnő egészségi állapotnak örvend, gyógyszert nem szed, csupán hallása és látása romlott meg.

Az ünnepelt cukrászfamília gyermekeként látta meg a napvilágot Derecskén. Az 1920-ban lezárt országhatár miatt nagyszüleinél, a romániai Biharpüspökiben rekedt, édesanyjának csak hét év elteltével sikerült hazacsempésznie. Itthon a hadapródiskola elvégzése után Győrben, majd Gyulán teljesített katonai szolgálatot patkolókovácsként, őrmesteri rangban. A második világháborúban több helyen is szolgált, egyebek mellett a Délvidék visszafoglalásának is részese volt.

András bácsi 1956-ban a gyulai vízgépészeti vállalatnál dolgozott kovácsként. Mivel tagja volt az akkori városvezetésnek, a forradalom leverése után börtönbüntetésre ítélték, és kitiltották Gyuláról. Forradalmi szerepvállalásáért Göncz Árpád köztársasági elnök elismerő oklevélben részesítette, és Gyula díszpolgárává választották.

– Mindig dolgoztam, nem voltam elkényeztetve – válaszolta a szépkorú ünnepelt a hosszú élet titkát firtató kérdésre. Mint mesélte, mindig nyitott szemmel járt a világban, s már gyermekkorában is érdekelték a technikai vívmányok. Legnagyobb sikerének azt tartja, hogy a második világháború idején sikerült rátalálnia egy Magyarországra átcsempészett beteg lóra, megmentve ezzel a teljes állatállományt a pusztulástól.

Forrás: Gyulai Hírlap Online

A programot az OKTÓBER 23. ALAPÍTVÁNY szervezte.

Bagyinszki Zoltán
fotó: Oláh Szabolcs

2014. október 14.