Júl 27

Budapest – Nagy Imre szobor és október 25. emléktábla

1956. október 25-én, a forradalom és szabadságharc (lásd: 1956-os szabadságharc) második napján ismeretlen fegyveresek a Mezőgazdasági Minisztérium tetejéről sortüzet zúdítottak a téren tüntető tömegre. Máig sem tudni pontosan hány tüntető vesztette életét. A téren összegyűlt tömeg civil tüntetőkből állt, férfiak mellett asszonyok, gyermekek, idős emberek voltak. A vérengzés híre fontos szerepet töltött be abban, hogy az ország és Budapest népe a forradalom, a fegyveres harc oldalára állt. Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye, az úgynevezett “véres csütörtök?. A különböző források alapján az áldozatok száma a 300-tól az 1000-ig terjed. Egy szemtanú 820 áldozatot számolt meg.

2001-ben, a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alá készítették el az 1956-os sortűz áldozatainak emlékművét, mely az embereken áthatoló, majd a minisztérium falaiba fúródó lövedékek véletlenszerű halmazát ábrázolja bronzból öntött golyók formájában. Kampfl József és Callmeyer Ferenc munkája.

Forrás: budapestcity.org

Az 1958-ban kivégzett magyar miniszterelnök első hazai szobrát 1996-ban avatták fel a Vértanúk terén. Varga Tamás egy könnyű ívű hídra helyezte az életnagyságú bronzalakot, akinek tekintete az Országház felé esik.

A szobor igen vitatott alkotás. Egyrészt a miniszterelnök alakját erősen idealizálta az alkotó, hisz Nagy Imre tipikusan tömzsi, kissé túlsúlyos magyar paraszti alkat volt, nem ilyen melankolikusan merengő, kávéházi figura, mint a szobor. Másrészt sokan támadták az alkotás egyszerű szimbolikáját is. Nagy Imre alakja ugyanis az önkényuralomból a demokráciába vezető szimbolikus hídon áll, melyen majdnem sikerül átjutnia. De talán kedvezőbben ítéljük meg az alkotást, ha némi iróniát keresünk az elhelyezésében. A szobor a politikai irányítás és hatalom központjától, az Országháztól a szabadság tere felé félúton áll. Félúton, vagyis éppen ott, ameddig Nagy Imre és a magyar nép a szabadság felé vezető úton 1956-ban eljutott.

Forrás: budapestcity.org

máj 19

Budapest – Terror Háza Múzeum, Vasfüggöny

Terror Háza Múzeum

Negyvenhat évnek kellett eltelnie, hogy az Andrássy út 60., ez a neoreneszánsz épület valóban újjászülethessen. A kommunista államot ezernyi ártatlan ember szenvedése és erőszakos halála árán védelmező hatóság csupán 1956-ban hagyta el a Budapest szívében, annak is legszebb sugárútján pompázó palotát. Ez az épület sokszorosan összetett szimbólum: itt fészkelték be magukat a nemzetiszocialista mérget okádó nyilasok, akik 1944 telén e ház pincéjében több száz zsidó honfitársunkat kínoztak meg, és itt rendezkedtek be 1945-ben a szovjet tankok védelmében érkező magyar kommunisták. Sztálin leghűségesebb követői cinikus tudatossággal választották a nyilasok elhagyott székházát, hogy immáron nem faji, hanem osztályalapon határozzák meg azt, ki tekinthető bűnösnek, kinek kell szenvednie és pusztulnia. A szenvedés karmestereinek különböző elnevezéssel, de ugyanazzal a céllal működő hatósága csupán a magyarok 1956-os szabadságharca és forradalma után kényszerült elhagyni az épületet. Addigra annak minden köve annyi emberi szenvedést szívott fel magába, hogy lehetetlenné vált az Andrássy út 60. más funkcióval való megtöltése. Az épületben létesült múzeum és kiállítás így válhatott a rendszerváltozás utáni magyar demokrácia legerősebb szimbólumává. Amikor 2002 februárjában az emlékhelyé, valódi emlékművé átalakult Terror Háza Múzeum megnyitotta kapuit, magyarok százezrei gyűltek össze előtte. Mert bár megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, 2002-ben létrejött a közös emlékezés helye, az a kiállítás és közösségi tér, amely friss levegőként érte a magyar történelmi emlékezet sebeit. A hallgatás évtizedei után létrejött az a hely, amely eleven mementóként végre nevén nevezi közös történetünk szereplőit, az áldozatokat és a tetteseket. Kimondani a kimondhatatlannak tűnőt, nevet adni a megnevezhetetlennek tűnőnek, e nélkül nem létezhet újjászületés. Olvasd tovább

jan 03

Mosonmagyaróvár – ’56-os sortűz áldozatainak emlékműve, Gyásztér

A mosonmagyaróvári ’56-os emlékpark – Gyásztér – az 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak emlékét őrző emlékhely.

Története 1989-ben, egy emlékmű állítására vonatkozó kötelezettségvállalással kezdődött, melynek teljesítésére bizottságot is létrehoztak. A későbbi, monumentális, háromalakos Golgota emlékmű Rieger Tibor szobrászművész önzetlen, áldozatos munkája jóvoltából készült el. Az egyéb szükséges anyagiakat közadakozásból teremtették elő.

Az emlékmű elkészülte (1991) előtt a téren kihelyezésre került egy harangláb (1989) és ötvennégy, névre faragott kopjafa (1990) Horváth Gábor és Németh Alajos felajánlásából.

Az így elkészült emlékhelyen a Jézus levétele a keresztről (Golgota) alkotás avatására 1991. október 26-án a Városi Gyásznapon került sor. Azóta a sortűz napján minden évben a legmagasabb közjogi méltóságok és közéleti személyiségek (is) fejet hajtanak az áldozatok emléke előtt.

1992-ben a város képviselőtestülete által hozott határozat (117/1992 (IX.7.) Ktsz.) alapján „az Ipartelepen az 5091/1. hrsz-ú közterületet ’56-os emlékparknak” nevezték el. A város lakossága azonban Gyásztérnek mondja ezt a véráztatta teret.

2011-ben a 303/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet „Mosonmagyaróvár, a határőrlaktanya előtti tér” (Határőr u. 10. előtti tér) helyszínt Történelmi emlékhellyé nyilvánította.

2014-ben a Mosonmagyaróvári ’56-os Egyesület állított kopjafát az 1957-es győri koncepciós per sor kivégzett mártírok emlékére.

Szintén ebben az évben még a Nemzeti Örökség Intézete is kihelyezte emlékoszlopát, a terület, mint történelmi emlékhely jelölésére.

A Gyásztér, 2015-ben Mosonmagyaróvár Helyi Értéktárába, 2016-ban pedig Győr-Moson-Sopron Megyei Értéktárába is felvételt nyert.

Az 1956. október 26-án Mosonmagyaróváron történt borzalmas sortűz áldozatainak állít emléket az alkotás. Az elesetteknek állított kopjafák között közelíthető meg a hatalmas terméskövön kiemelt szoborkompozíció.

A sortűz helyszínén – a városban azóta Gyász térnek nevezett területen – található háromalakos kompozíció megrendítő látvány.

Október 26. Mosonmagyaróváron gyásznap.

Az emlékmű a város idegenforgalmilag nem túl látogatott (ipartelep) részén fekszik.

Forrás: www.kozterkep.hu, Bagyinszki Zoltán

nov 28

Budapest – Műegyetemi 1956-os emlékmű

Ötven évvel ezelőtt Budapesten a Műegyetem aulájában volt – diákok és tanáraik részvételével – az az izzó hangulatú megbeszélés, amely minden történelemkönyvben az 56-os forradalom kiindulópontjaként szerepel.

Ugyanott hétfőn felavatták a Műegyetem 56-os emlékművet. Ünnepi beszédet Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondott, a szobor leleplezését követően mintegy tíz 56-os szervezet képviselője koszorúzta meg az emlékhelyet.

Az alkotás félkör alakú, a közepén látható embercsoportból kiemelkedik egy több mint négy méter magas női alak. Az emlékmű jobb és bal szárnyán egy-egy felirat olvasható: „Az 1956-os forradalom bölcsője”, valamint „Üdv néked, ifjúság! Üdvöz légy, magyar nép!”. Az alkotókat, Csíkszentmihályi Róbert szobrászt, valamint Schilling Zsolt* építészt az 56-os szervezetek által összeállított zsűri választotta ki.

Forrás: wikimapia.org
*Róbertről javítva