okt 17

Hódmezővásárhely – 56-os emlékmű

Fotó: Bagyinszki Zoltán

Az architektúrális kiképzésű emlékművet a forradalom 40. évfordulója alkalmából avatták fel. A mészkőborítású négyzetes hasábot gránit örökmécs formáció koronázza. Az emlékmű kiegészítéseként a Bagolyvár étterem faláról az árvédelmi fal oszlopára helyezték át a szintén Návay Sándor által alkotott Nagy Imre portrédomborművet. Ezen kívül az emlékmű délnyugatra néző oldalára helyezték el az 1956-os forradalom egyetlen vásárhelyi mártírjának, Gácsi Lászlónak az emléktábláját is.

Forrás: www.kozterkep.hu

okt 17

Salgótarjáni sortűz emlékműve

Fotó: Bagyinszki Zoltán

Máig tisztázatlanok a sortűz pontos körülményei. Bizonyos, hogy a karhatalmisták tüzelése mellett sok áldozatot követelt a középületeket biztosító szovjet alakulat fegyveres beavatkozása. A túlélők között később erős volt az a meggyőződés, hogy az egész történés egy tudatosan megtervezett provokáció volt, amellyel a megyei munkástanács ellenállását kívánta felszámolni a hatalom. Ez a vélekedés levéltári dokumentumokkal jelenleg nem támasztható alá. Az sem tisztázott, hogy a pufajkások tűzparancsra lőttek-e, vagy egy-két pánikba esett, részeg karhatalmista okozta a tragédiát. A fennmaradt iratok, valamint az országos történések elemzése arra utal, hogy a jelen lévő rendőri, katonai vezetőknek, Házi Sándornak és Ladvánszky Károlynak, továbbá Jakab Sándornak, az MSZMP megyei első titkárának, valamint a szovjet egység katonai parancsnokának kulcsszerep jutott a véres eseményekben.

A sortűz halottainak a számáról eltérnek a források. Az egyik kormány kiküldött először 10–12, majd rögvest utána 56 halottról tett említést a jelentésében. A szintén jelenlevő Jakab Sándor megyei pártvezető cikkeiben és megyei monográfiájában 80 fölé helyezi ezt a számot. Az állásából átszervezés címén 1957. január közepén feltűnő gyorsasággal eltávolított városházi anyakönyvvezető-nő 131 halottra emlékezett.

Forrás: http://nmlevel2-1956.blogspot.hu

okt 17

Tiszakécske – 56-os repülős sortűz emlékműve

Fotó: Bagyinszki Zoltán

A tiszakécskei sortüzet 1956. október 27-én adta le Gyurkó Lajos vezérőrnagy parancsára Takács Géza főhadnagy egy MiG–17 típusú sugárhajtású vadászrepülőgépből a Tiszakécskén összegyűlt békés és fegyvertelen tömegre. A sorozatlövés hatására 17-en meghaltak és 110-en megsebesültek.

A 3. hadtesthez október 27-én olyan hír érkezett telefonon, hogy Tiszakécskén nagy tüntetés kezdődött, és a tömeg egy akasztófát állított a főtéren, ahová fel akarja akasztani a párttitkárt, a tanácselnököt és a családjukat. Gyurkó Lajos vezérőrnagy kiadta a parancsot, hogy „egy repülőgéppel a tömeg közé kell lőni, hogy azokat szétoszlassák és megakadályozzák a kivégzést”. A feladat végrehajtására Takács Géza főhadnagy és Mészáros László hadnagy pilótákat jelölték ki a 62. vadászrepülő ezredből. A műveletet a hadosztály irányította. Mészáros László nem érte el a települést, géphibát jelentett és visszafordult. Amikor Takács Géza elrepült Tiszakécske felett, akasztófa helyett békés tömeget látott, amit jelentett is. Török Béla Vince alezredes, a 66. vadászrepülő hadosztály parancsnoka (1998-ban tett vallomása szerint) erről tájékoztatta Gyurkó Lajos hadtestparancsnokot, aki „ordítva közölte”, hogy ő jobban tudja. Ismételten parancsba adta, hogy lőjenek a tömegbe, és ennek megtagadása esetén Törököt hadbíróság elé állíttatja.

A repülő ezután megfordult és bukórepülésben a fedélzeti gépágyúból és géppuskából sorozatlövést adott le a tömegre, majd Szolnok felől visszafordulva újra az emberek közé lőtt, ahol a halottak, a sebesültek és az őket mentő segítők voltak. Ezután eltávolodott abba az irányba, ahonnan először érkezett, de hamarosan újra érkezett és újra lőtt. A tömegben sokan azonnal meghaltak vagy megsebesültek. Akiket nem ért lövés, igyekeztek ellátni a sérülteket, összegyűjtötték őket és teherautóval több menetben a kecskeméti és a kiskunfélegyházi kórházba szállították késő éjjelig.

A lövések elől az emberek egy része a templomba menekült, majd később a sérültek egy részét is ide vitték. Gémes Mihály plébános az oltárterítőkkel kötözte a sebeket. A pap „a jogosnak érezhető népharagtól” megmentette a pártitkárt azzal, hogy „bezárta a plébániára, hogy ne akasszák föl.”

A sortűz után két indulatos fiatalember dühében a Tanácsházában petróleumot locsolt szét és fel akarta gyújtani, de ezt sikerült megakadályozni.

Forrás: wikipédia

okt 17

Békéscsaba – 1956-os emlékmű, kopjafa

Fotók: Bagyinszki Zoltán

Gőzmalom tér, Szelekovszky László (fafaragó) 2006.
A Békés Megyei Könyvtár mellett, az Élővíz csatorna partján áll.

A fővárosban 1956. október 23-án kirobbant forradalomhoz Békés megye települései is csatlakoztak. Október 26–27-én a megye több településén volt tüntetés, népgyűlés. A békéscsabai forradalmi bizottság tagjai kis csoportokban szálltak ki a járási székhelyekre. A legtöbb helyen a megyeszékhelyen megfogalmazott 16 pontot vették alapul a saját követeléseik megszövegezésekor. Néhány nap után kialakult a forradalom vezető gárdája. A csabai bizottság elnöke Fekete Pál lett.
A szovjet 32. gépesített gárdahadosztály egy ezrede november elsején hatolt be a megye területére, Debrecen felől. November 5-ére a megye minden fontosabb pontját elfoglalták a szovjetek.
Békéscsabán a városházát, a Jókai Színházat, és a helyőrségi laktanyát vették tűz alá. A harcokban, és a megtorlások során több ember halt meg.

Az emlékmű két egymás mellett álló kopjafa. Az egyik nem véletlenül tört ketté, hanem eredetileg is így készült el, jelképezve ezzel a fiatal, kettétört életeket.

Egyet nem értek az emlékmű elhelyezésén. Ezt is az árterületre helyezték, mint a mellette álló 13 aradi vértanú emlékművét.

Forrás: www.kozterkep.hu

okt 14

Balatonszepezd – 56-os emlékmű

Gulyás Lajos – az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír lelkipásztora

A felvidéki Kisújfalun született 1918. február 4-én. Érsekújvárott végezte el a középiskolát, teológiát Losoncon, majd Pápán tanult. Lelkészi diplomát 1944-ben szerzett a Pápai Teológiai Akadémián.1942-től kezdte meg segédlelkészi szolgálatait Felsőgelléren, majd Balatonszepezden szolgált.

1948 nyarától egészen haláláig Levél község lelkipásztora volt. Hányattatott sorsú, nemzete és egyház iránt elkötelezett, felelős gondolkodású hazafi volt, akit 1944-ben a nyilasok internáltak, 1945-ben a kommunisták népbírósági perbe fogták, többször állt rendőri felügyelet alatt, 1947-ben az FKgP színeiben országgyűlési képviselővé választották, de 1948-ban már le is mondatták tisztségéről.

1956. október 26-án a hírhedt mosonmagyaróvári ávós sortűznél jelen volt, amely közel 100 embertársa életét oltotta ki.

Ezután hamis vádakkal, többek között hazaárulással illették, és 1958-ban, alig 40 esztendősen végezték ki.

A sopron-kőhidai rabtemetőben nyugvó földi maradványait 1991-ben exhumálták, s utolsó, levéli gyülekezete temetőjében helyezték örök nyugalomra.