jún 02

Sírrendezés az Országos Szeretethíd segítő program keretében

Az Országos Szeretethíd segítő program keretében Gyulán is megmozdultak az emberek, a Református Egyház szervezésében szombaton sok híres közéleti ismert-gyulai személyiség sírját tették rendbe az aktív közreműködők, többek között a Református temetőben lévő Nádházi sírt is.
(alapítványunk is részt vett a programban)

A képeken a Polgármesteri Hivatal és a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona kollégái tüsténkednek.

Összesen 76 híres gyulai sírját takarították meg és közel 250 Első világháborús síremlék környezetét rendezték és látták el nemzeti színű jelképekkel.

Köszönet érte!

feb 25

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja 2014 – Meghívó

Gyula Város Önkormányzata és az Október 23. Alapítvány tisztelettel meghívja Önt és barátait

2014. február 25-én, 15.00 órára – változás!!!

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja
alkalmából szervezett, városi megemlékezésünkre.

Helyszín: a dr. Erdődi Lajos tiszteletére állított emléktábla melletti tér, a Kommunizmus Áldozatainak városi emlékművénél (Béke sugárút 31/A).

Program:
– Himnusz
– Reményik Sándor: Eredj ha tudsz! című versét
Nagy Xénia a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum tanulója adja elő
– Beszédet mond: Kónya István a Békés Megyei Közgyűlés alelnöke
– Gyertyagyújtás és koszorúzás zárja a rendezvényt

Kérjük, hogy egy szál virágot és gyertyát szíveskedjenek magukkal hozni, köszönjük!

Gyula, 2014. február 15.

Fotó: Rusznyák Csaba

Kónya István a Békés Megyei Közgyűlés
alelnökének gondolatai:

Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Országgyűlési Képviselő Urak!Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Gyulaiak!

Emlékezni gyűltünk ma össze. Emlékezni valamire, amire nem szívesen gondol az ember. A terror, a véres megtorlások, a fizikai és szellemi elnyomás nem az a téma, amit a legszívesebben idéz fel az ember az emlékezetében. Mégis muszáj, mégis szükséges, hiszen csak így tudjuk elkerülni, hogy máskor is megtörténhessen, hogy máskor is hatalomra kerülhessenek olyanok, akik itthon és külföldön saját népük, saját nemzetük ellen fordulva, azt elárulva, hazugságokra épülő adatokat megjelentetve, külső hatalmakat kiszolgálva a pusztulás útjára vezetik Magyarországot. Olvasd tovább

dec 08

Szovjet tisztre emlékeztek ’56 leverésének évfordulóján

Emléktábla-avatási ünnepség volt november 4-én Jászberényben. Egy szovjet tisztre emlékeztek, aki 1956. október 24-én nem lövetett a felvonuló lakosságra. A jászberényi szovjet páncélos laktanya udvarára helikopter ereszkedett le ’56 november 4-én, szovjet tisztek léptek ki ajtaján. Azonnal a parancsnoki épületbe mentek, és rövid idő múltán a parancsnokot kísérve léptek ki az épületből. A tisztet az egyik tűzfalhoz állították, fegyverek dörrentek, a tiszt összeesett.

A tragédia óta bő öt évtized telt el, közben volt egy ideológia-váltás, a város lakói kezdetben titkon, majd nyíltan beszéltek a parancsnokról, az idő múlásával egyre kevesebben. Az egymást követő városvezetések eddig nem vállalták fel az emlékezést, a tiszteletadást, pedig tudtak a katonáról, felhívták rá a figyelmüket.
2004 augusztusába, Gedai István 56-os elítélt tájékoztatása alapján az MTV Aranyfüst című műsora tanúkat, túlélőket szólaltatva meg tűzte műsorára a jászberényi történetet, és elhangzott: derítsék fel a szovjet katona sírját, nevét. Azóta tíz év telt el.

Sokan a tények ellenére sem ismerték el a tragédiát. A parancsnok kiváló viszonyt ápolt a jászberényiekkel. A felesége varrónője rajongva beszélt a tisztről. Emlékeznek arra is, amikor októberben kijelentette: „Nem lövetek azokra, akiknek gyerekei az enyémekkel játszanak.” Tárgyalásokat folytatott, megegyezett a város vezetőivel, hogy folyamatosan biztosítja számukra a közműszolgáltatást és az élelmiszerbeszerzést. Amikor kiderült, hogy az orosz katonák kiképzéséhez a gyakorlótérre a városon keresztül lehet csak eljutni, és a lakók ezt provokációnak minősítették, megszüntette az átjárást.
Az akkori sírásó felesége kamerába mondta: a kivégzés után pár évvel elvonuló szovjet csapatok kiszedték a tetemet az ott megásott gödörből, és elvitték a városi temetőbe, ahol az 1944/45-ben meghalt szovjet katonák sírkertjétől külön temette el a férje. A sírt – amíg Jászberényben – az asszony gondozta emberi tisztességből. A november 4-e után bevonuló szovjet csapatok már nem féltek tüzet nyitni, szétlőtték a templom tornyát, civil embereket öltek meg.

A szovjet tiszt nevére nem emlékszik senki. Az orosz iratokban nincs nyoma, de hát miért is lenne: szovjet nézőpontból a parancsnok áruló. Jászberény, ha késve is, teljesítette kötelességét, tiszteletet adott annak az embernek, aki nem gyilkoltatott le ártatlanokat.

A forradalom leverésének napjára esett emlékünnepség nem vált médiaeseménnyé…

Forrás: hetek.hu