Barátaim! Február 2 -án, Mány Erzsébet és Farkas Mihály kivégzése napján, Vasárnap 14 órakor, mécsesgyújtás mellett, csendes megemlékezést tartunk Mány Erzsébet és Farkas Mihály sírjánál, a Berényi úti temetőben. Aki úgy érzi…… Amennyiben, ha igény lesz rá, kinyitom a FEKETE EMLÉKHÁZ-at, és 56-os EMLÉKSZOBÁT is. Ott Tere-feré-re és filmvetítésre is lehetőség lesz.
POFOSZ és a Magyar Október Baráti Társaság!

„zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…”
Iránymutatás az ’56-os forradalmároktól

Ha elérhetetlen, szent a cél,
Az elbukás is ünnepély
Néhány nap és kiderül
Hogy az ember mennyit ér (Ákos)

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulója kapcsán megjelent ünneplő közösséget!
A gyulai-gyulavári forradalmárok értéket teremtettek mindannyiunknak és igen magasra emelték a mércét hazaszeretet, példamutatás, helytállás, tisztesség fogalmából.
Bibó István gondolatai ma is mérvadóak- A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.
Bátran kiálltak a nemzetet összekovácsoló, összetartó gondolatok üzeneteiben megfogalmazott személyes hitvallásukkal és felvállalták a közösség összetartó erejében rejlő lehetőségeket; és tették mindezt, ahogy Pál apostol írja
„zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent…” Filippi 2,14
Mert, olyan emberi értékeket hordoztak egyen-egyenként is, amelyek alkalmassá tették őket a forradalomhoz köthető kihívások megoldásában.
Napjaink politikájában és közéletiségében is példaként szolgál az 56-os forradalmárok hozzáállása – ahogy mondani szokták ”nem elég annak látszani, annak is kell maradni”.
Az irány és útmutatás értékrendszere adott összetartó közösségként nagy célok elérése érdekében nemzeti keresztény értékekre építve van jövő.

A feketekendős asszonyok a hősök emléktábláinál kifejezték a nemzeti összetartozás értékét, helyi szinten a forradalom eszmeiségét, tisztaságát és a szabadsághoz való jog megélését.
Tudom a fiatalok a jövő…
A következő generációk is foglalkozzanak többet’56 történelmével és tiszteljék, ápolják a forradalom emlékét. A forradalom 60. évfordulója emlékeztessen minden magyar embert a kivívott szabadság értékének a fontosságára.
Az elmúlt 25 évben is vannak, akik példát mutattak tisztességből Gyula városában 56 szelleme él élni fog! A forradalom szellemiségét M. Szabó András ’56-os polgármester, dr. Erdmann Gyula történész, dr. Görgényi Ernő polgármester, Bagyinszki Zoltán október 23. alapítvány elnöke ma napig is szívügyének tekinti.
Mindvégig igazságos voltam. Szerettem az embereket és ők is szerettek engem. A mai napig megbecsülnek, nem felejtik el a szeretetteljes bánásmódomat velük szemben. Papp László börtönparancsnok
Záró gondolatként köszönöm az alapítványunk nevében a több mint 2 évtizedes kitartó munkát M. Szabó Andrásnak, aki sajnos már nem lehet közöttünk…
Bandi bácsi az október 23. alapítvány létrehozásával teljesítette a forradalmár barátok kérését és cselekedetei által 56 szellemiségét megőrizte és átadta az utókornak.
Az elmúlt héten a gyulavári kastélyban megnyílt kiállítás képein keresztül is visszatükröződik az elvégzett munka öröme.
Útravalóként vigyük magunkkal a mi szeretett 56-os polgármesterünk szeretetteljes gondolatait „és arra kérlek benneteket, hogy tanuljatok!” „a Jóistenre is szükségem volt, mert semmi nincs véletlenül!”

Gyulavári, 2019. október 23.
Pataky László Zoltán

Részlet a gyulai Október 23. Alapítvány kurátorának ünnepi beszédéből

A változatlan szellemben megjelenő Gyulai Hírlap is határozottan a forradalmi eszmék mellett állt.

A képeken Farkas Mihály és Mány Erzsébet, a december 17-i megmozdulás mártír szereplői.

Az 1956-os forradalom kronológiájából két dátum rögzült különös erővel a nemzeti emlékezetben: október 23-a a kezdet, november 4-e a vég terminusának számít. Az elsőhöz a mosolyogva vonuló fiatalok arca, a kibomló lukas zászló látványa társul, az utóbbihoz Nagy Imre drámai szózata. Az elmúlt években megjelent forráskiadásoknak köszönhetően ma már jól tudjuk, hogy a szovjet tankok bevonulása ugyan megpecsételte a forradalom sorsát, de az ellenállás nem szűnt meg, a forradalmi szervezetek akciói, a tömegmozgalmak december közepéig tartottak.

Így történt ez Gyulán is, a Forradalmi Bizottság november 4-e után is működött tovább. November 11-én összeült ugyan a városi tanács végrehajtó bizottsága, de az ülésen meghívottként részt vett Nádházi János, a Forradalmi Bizottság elnöke és több tagja is. A VB-elnöke hangsúlyozta, hogy „a forradalmi bizottság jó munkát végzett, mert ezekben a nehéz időkben senkinek nem történt bántódása”. Tulajdonképpen kettős hatalom alakult ki: a kommunista erők lépésről lépésre próbálták pozícióikat visszaszerezni, de tekintélye és befolyása még mindig a forradalmi bizottságnak volt. A változatlan szellemben megjelenő Gyulai Hírlap is határozottan a forradalmi eszmék mellett állt. Megnőtt a munkástanácsok szerepe, sok helyen sztrájkoltak, keresték az ellenállás lehetőségeit. November 20-án küldöttség utazott Budapestre, hogy ismertessék a kormánnyal a gyulaiak és békéscsabaiak 12 pontba foglalt követeléseit. Az első számú követelés a szabad választások mielőbbi megtartása volt.

December 6-án – a fővárosi demonstrációkkal párhuzamosan – két nagyszabású megmozdulás is lezajlott a városban. Délelőtt a városháza előtt hét-nyolcezer ember gyűlt össze, „hogy néma tüntetéssel fejezzék ki, továbbra is kitartanak a nemzeti követelések mellett”. Ekkor mondott beszédében Nádházi János még a következőképpen fogalmazott: „Forradalmunk immár elmúlt egyhónapos…” Ugyanezen a napon délután zajlott le az úgynevezett „fekete kendős” tüntetés, amelyet egy szervezésben jártas, szociáldemokrata munkásnő, Sárdi Mártonné irányított. A város nagyobbik részét érintő nagy demonstrációk mellett egyre elkeseredettebb küzdelem zajlott a vállalatoknál, intézményeknél. A munkástanácsok képviselői próbálták megtartani irányító pozíciókat. – Akik valamelyest ismerték a hatalmi politika játékszabályait, bizonyosan tudták, hogy a küzdelem elveszett, de sokan reménykedtek abban, hogy az ellenállásnak lesz eredménye, a sztálinista rendszer már ismert formában való visszatérését megakadályozhatják.
Az utolsó felvonás december 17-én zajlott le: a karhatalmisták ekkor vonultak be a városba, hogy – brutális eszközöket alkalmazva – demonstratívan „rendet csináljanak”. Ám még ez az akció is ellenállást váltott ki, ellenőrizhetetlent hírek terjedtek arról, hogy fiatalokat fogdosnak össze, akiket majd a Szovjetunióba visznek. A hasonló ijesztő hírek indították a gyulavári fiatalok egy részét arra, hogy 17-én este a gyulavári határőrségről fegyvert szerezve a híddal szemben védelmi pozíciót foglaljanak el. Noha az egész kísérlet mindössze néhány óráig tartott, s úgy végződött, hogy az idősebbek bölcs tanácsára hallgatva a fegyvereket hiánytalanul visszaszolgáltatták, mégis ez az akció teremtett alkalmat a halálos ítéletekkel járó látványos megtorlásra.
Október 23-a Budapest napja volt, a vidék napok múltán mozdult meg, de hogy milyen fokon azonosult a forradalommal, azt legerőteljesebben a november 4-e után történtek mutatják.

Forrás: Erdész Ádám, ANNO GYULA, 2011. december 21. 10:00

Térképpel! (beszerzés folyamatban…)

Október 23. tér: Az új ’56-os városi gránit emlékmű
Október 23. tér: ’56-os emlékkő
Kossuth tér: A „ régi emlékmű”, az MDF- kopjafa
Gyulavári híd: Gyulavári emlékmű – kopjafa
Gyulavári híd: Vári hídfője, ahol a fiatalok a szovjet tankokat várták
Máriafalva, Sarkadi út: Szovjet hősi temető, a ledöntött vörös csillagos emlékművel
Dobozi út: Református Új temető Nádházi János, a Forradalmi Bizottság Elnökének sírjával
Béke sugárút: Gyulai börtön, az ’56-os elítéltek egykori élettere
Petőfi tér: Városháza – volt Tanácsi erkély: Nádházi beszéd a tömegekhez
Béke sugárút: Rendőrség előtti útszakasz- ahol lövés is dördült
Béke sugárút: Fekete kendős felvonulás helyszíne
Dobozi út: Református Új temető, Brejska Károly egykori recski fogoly sírja
Gyulavári: Mány Erzsébet ’56-os mártír szülőháza