jún 06

Egy tiszteletreméltó börtönparancsnok

„A legnagyobb hős közöttünk a börtönparancsnok volt…”

Visszaemlékezés a forradalom 60. évfordulója kapcsán Papp László 88 éves nyugalmazott 56-os börtönparancsnokkal. Laci bácsi emberi tartásáról az ’56-os forradalmár szavai tanúskodnak a legjobban.

Nádházi János: „Később átadtak bennünket a börtönbe. Itt történt az a szinte hihetetlen eset másnap reggel, amikor a falnál sorakoztunk. A börtön parancsnoka, Papp László főhadnagy odajött hozzánk sorba, megölelt, megcsókolt bennünket és azt mondta: Becsületes magyar emberek vagytok, ilyenek maradjatok, mindig tisztelettel állok előttetek! Utána tudtuk meg az őröktől, mert ezek között is volt tisztességes ember, hogy a parancsnok délután már Csabán volt, leszerelve, letartóztatva.”

Olvasd tovább

Már 21

Szabadságunkért harcoltak – Kiállítás megnyitó

Tisztelettel meghívjuk Önt és kedves ismerőseit a
Gyulai Almásy-Kastély Látogatóközpontba a
SZABADSÁGUNKÉRT HARCOLTAK
című a ’48-as és az ’56-os szabadságharcosokat megörökített fényképeit bemutató időszaki kiállítás megnyitójára.

A kiállítást megnyitja: Dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere

A kiállítást méltatja: Dr. Kozma Huba, történész

A kiállítás megtekinthető: 2016. március 14. – április 5. között

Már 01

Repülőről gépágyúzták a kecskeméti cigányvárost

1956. október 27-én brutális katonai tisztogatóakciót rendelt el Kecskemét Cigányvárosnak nevezett része ellen a város vakhitű sztálinista parancsnoka, Gyurkó Lajos. Nemcsak tankokkal döntötték romba a putrikat, két MiG-15-ös vadászrepülő is gépágyúzta a cigánytelepet. Bár a hivatalos jelentés szerint nem halt meg, sőt nem is sérült meg senki, szemtanúk és történészek szerint sok sérültje és több halálos áldozata is volt a kegyetlen akciónak. Gyurkó ráadásul nem állt meg itt, pár órán belül vadászgépeket küldött az utcára vonuló emberek ellen Csongrádra, Kiskőrösre és vérbe borítottaTiszakécskét is. Folytatta volna, de a légierő parancsnoka gyorsan letiltotta az emberek lövetését a levegőből.

„Feltettem a kérdést, kik vannak olyan tiszt bajtársak, akik félnek attól, ha a tömegbe esetleg lőni kell – azok jelentkezzenek, azok menjenek haza, és nem fogunk haragudni rájuk. Akik viszont itt maradnak, a parancsomat maradéktalanul hajtsák végre. Amennyiben nem, úgy fogok eljárni velük szemben, mint háborúban harc közben a parancsnok. Egyetlen tiszt sem volt, aki jelentkezett volna, hogy nem akar részt venni az előre látható harcokban.” Így emlékezett vissza Gyurkó Lajos, a kecskeméti központú harmadik hadtest parancsnoka arra az eligazításra, amit 1956. október 24-én délután tartott a tisztjeinek.

Bár Kecskeméten ekkor, és a következő napon sem indokolta semmi az ilyen jellegű keménységet, Gyurkó a 23-i budapesti események után világossá tette tisztjeinek: a fővárosban ellenforradalom zajlik, és minden erővel és a rendelkezésre álló harci eszközzel meg kell akadályozni, hogy az átcsapjon vidékre, így Kecskemétre is. Olvasd tovább

feb 04

Malenkij robot

71 éve hurcolták el a gyulai németeket Oroszországba (szörnyű és embertelen körülmények, kényszermunka 5 éven keresztül).

Az Október 23 Alapítvány kuratóriuma is koszorúzott a szomorú napon a Németvárosban.
A koszorúzáson – az emlékprogramon az alapítvány képviseletében részt vett:
M. Szabó András alapító, Bagyinszki Zoltán elnök, Fodor György és dr. Ökrös István kurátorok.

máj 19

Budapest – Terror Háza Múzeum, Vasfüggöny

Terror Háza Múzeum

Negyvenhat évnek kellett eltelnie, hogy az Andrássy út 60., ez a neoreneszánsz épület valóban újjászülethessen. A kommunista államot ezernyi ártatlan ember szenvedése és erőszakos halála árán védelmező hatóság csupán 1956-ban hagyta el a Budapest szívében, annak is legszebb sugárútján pompázó palotát. Ez az épület sokszorosan összetett szimbólum: itt fészkelték be magukat a nemzetiszocialista mérget okádó nyilasok, akik 1944 telén e ház pincéjében több száz zsidó honfitársunkat kínoztak meg, és itt rendezkedtek be 1945-ben a szovjet tankok védelmében érkező magyar kommunisták. Sztálin leghűségesebb követői cinikus tudatossággal választották a nyilasok elhagyott székházát, hogy immáron nem faji, hanem osztályalapon határozzák meg azt, ki tekinthető bűnösnek, kinek kell szenvednie és pusztulnia. A szenvedés karmestereinek különböző elnevezéssel, de ugyanazzal a céllal működő hatósága csupán a magyarok 1956-os szabadságharca és forradalma után kényszerült elhagyni az épületet. Addigra annak minden köve annyi emberi szenvedést szívott fel magába, hogy lehetetlenné vált az Andrássy út 60. más funkcióval való megtöltése. Az épületben létesült múzeum és kiállítás így válhatott a rendszerváltozás utáni magyar demokrácia legerősebb szimbólumává. Amikor 2002 februárjában az emlékhelyé, valódi emlékművé átalakult Terror Háza Múzeum megnyitotta kapuit, magyarok százezrei gyűltek össze előtte. Mert bár megtörtént, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, 2002-ben létrejött a közös emlékezés helye, az a kiállítás és közösségi tér, amely friss levegőként érte a magyar történelmi emlékezet sebeit. A hallgatás évtizedei után létrejött az a hely, amely eleven mementóként végre nevén nevezi közös történetünk szereplőit, az áldozatokat és a tetteseket. Kimondani a kimondhatatlannak tűnőt, nevet adni a megnevezhetetlennek tűnőnek, e nélkül nem létezhet újjászületés. Olvasd tovább