máj 05

Recsk – Nemzeti Emlékpark

A Heves megyei Recsk község mellett emelkedő Csákány-kő nevű hegy kőbányája közelében, 1950 októbere és 1953 ősze között, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által működtetett kényszermunkatábor. A Rákosi rendszer mintegy 100 kisebb-nagyobb internáló- és munkatábora közül a leghírhedtebb. A „magyar Gulag”.

Itt raboskodott egykor a gyulai Brejska Károly önkormányzati képviselő is. Neve a 3. képen, az emléktábla jobb alsó sarkában olvasható.

Fotó: Bagyinszki Zoltán

máj 03

Gyula – az Alapítvány székhelye

Gyula városa az Alföld dél-keleti részén, a Fehér-Körös bal partján található, közvetlenül a román határ mellett. Elhelyezkedésére jellemző, hogy Magyarország legmélyebben fekvő területén, nyolcvannyolc méter tengerszint feletti magasságban, sík vidéken fekszik.

A Fehér- és a Fekete-Körös Magyarország legtisztább vizű folyói közé tartoznak; az itt található folyópartok, erdők – amelyeket mára védett területekké minősítettek –, tájkép tekintetében különösen szépek. Maga a város sok parkjával, műemlékével, valamint hangulatos utcáival, és nem utolsó sorban világhírű fürdőváros-jellegével jelentős turisztikai szereppel bír a békési kistérségben.

Gyula neve a történészek szerint kétféle eredetű lehet:
Az első eredetelmélet szerint a honfoglaló magyarok katonai vezetőjének, a gyulának a tisztségére utal, akinek törzse, vagy annak egy része lehet hogy ezen a területen telepedett le.
A másik elmélet szerint, a város helyén álló egykori monostort egy Gyula nevű főúr alapította Gyulamonostora néven, és innen ered a város későbbi elnevezése. Általánosságban ez utóbbi elmélet vált elfogadottá.

Gyula első hiteles említése Károly Róbert 1313-ban kelt két oklevelében történik. Ezekben a „kiskirályok” ellen hadakozó uralkodó Gyulamonostorán (pontosabban Julamonustrán) keltezett, s kiderül általuk, hogy Gyula helyén egykor monostor állt. Két évtized múlva, 1332-ben a település már Gyula néven szerepelt a krónikában.

A gyulai vár a mai Gyula város belvárosban fekszik, egy viszonylag kiemelkedő területen. A vár környékén mélyebb fekvésű részek vannak, ahol ma csónakázótó terül el. A középkorban a környék mocsaras volt, a várat főként a Körösök ágai, mélységes lápjai oltalmazták. Mivel kő a környéken nem volt található, ezért téglából építették fel a várat.
A gyulai uradalmat még 1403-ban Zsigmond magyar király adományozta Maróti János macsói bánnak, akinek nevéhez kötődik a vár építése. Az ő idejében emelték a belső várat körülvevő derékvárat is. Feltételezhető azonban, hogy már előtte is állhatott a környéken a Losonczyaknak egy kastélyuk.

1482. április 8-án Mátyás király Hunyad megyét és uradalmát Corvin Jánosnak adományozta, a gyulai uradalmat pedig átadta fiának. Ugyancsak fia hatalmát akarta növelni az 1484-ben kelt rendeletével, amelyben a főispáni, alispáni és szolgabírói tisztséget a gyulai várhoz kapcsolta. Ezzel Gyulát véglegesen a megye székhelyévé tette.

Ebben a városban működik az Október 23. Alapítvány.

A városközpontban, az Október 23. téren került felállításra a Dél-Alföld egyik impozáns ’56-os emlékműve.

Forrás: Wikipédia

máj 03

Emlékül a hősöknek… – a 301-es parcellában jártunk

Gyula város Polgármesteri Hivatala, Önkormányzati és Oktatási Osztálya és az Október 23. Alapítvány szervezésében történelmi emlékezésen vettünk rész Budapesten: Dr. Görgényi Ernő polgármester úr, Becsyné dr. Szabó Márta címzetes főjegyző asszony, dr. Gulyás Imre osztályvezető, M. Szabó András 56-os polgármester, Gyula város díszpolgára, a kuratórium tagjai, az Erkel Ferenc Gimnázium és a Karácsonyi János Katolikus Gimnázium tanulói, tanárai. A budapesti rákoskeresztúri sírkert 301-es parcellájában koszorúk elhelyezésével fejeztük ki tiszteletünket az 56-os hősöknek.

Az utazás buszon töltött idejében M. Szabó András rendhagyó történelem óra keretében elevenítette fel az akkori eseményeket. Bandi bácsi sokszor elérzékenyülve beszélt az átélt időszakról, 1956 üzenetéről.
A múltidézés olyan személyes példákat is jelentett, amiből mindannyian tanulhatunk: emberséget, helytállást, hazaszeretet és tisztességet.
„Hozzátok hasonló fiatalok robbantották ki több mint fél évszázada az 56-os forradalmat! Az elnyomatásban élő nép a szabadság után áhítozott.” – hangsúlyozta.
Gyulai fiatalok életüket is képesek voltak feláldozni a szabadságért: Mány Erzsébet és Farkas Mihály bátor kiállása a kivégző katonai osztagot is megérintette. Nem voltak hajlandók a parancs szerint cselekedni, említette. (Ők nem vállalták a gyilkos sortüzet!)
„A megtorlás időszakában a gyulai börtönben viszonylag emberségesen bántak velünk”- jegyezte meg az „élő történelem megtestesítője”. A későbbiekben Kistarcsa és Tököl börtönrabságában a gyulai összetartozás híres és emlékezetes volt.
A beszélgetésben kiemelte:”Egész életemben fontosnak tartottam a győztes 56-os forradalom célkitűzéseit és az azokat képviselő forradalmárok emlékének ápolását.”

Az emlékmű előtt átszellemülten hallgattuk Bálint Gergely tolmácsolásában a Mi volt 1956 ? című vers gondolatait:
„Szabad vagy, s a jövődet is visszaadják…azt hitted kis magyar, hogy elnézik neked a nagyok… légy büszke arra, ha csak kicsiny kokárda vagy a világnak gomblyukában”

Dr. Görgényi Ernő polgármester úr ünnepi beszédében kiemelte, hogy M. Szabó András 56-os forradalmár, Gyula város akkori polgármestere példakép mindannyiunk számára. Szerencsés nemzedék vagyunk, hogy vannak forradalmárok, akiket még ismerhetünk.
Az 1848-as hősöket említette, akikre a dualizmus korabeli Magyarországon is büszkén emlékeztek. „Az élő forradalmárok hitelesen mondhatják el a történelmet”- emelte ki beszéde második felében.
„A forradalom győzött, csak nem akkor.”- napjainkban, amikor nem kell már félnünk az elnyomó hatalom diktatúrájától, visszagondolhatunk hőseink tisztes helytállására, a szabadságért folytatott küzdelmükre.

Nemzeti imádságunk eléneklése után megkoszorúztuk az 56-os emlékhelyet, majd megtekintettük a sírkert 301-es parcellájának kopjafáit, emléktábláit, emlékműveit.

Ígéretet kaptunk, hogy a sikeres programot jövőre is megismételjük.

Gyula, 2011. október 25.
Forrás: Pataky László és Bagyinszki Zoltán

máj 03

Első Trianoni Emlékest Gyulán – 2010.06.04.

Az “első szabad”  emlékezés az Alapítvány szervezésében történt.

Mottó: Karinthy Frigyes: “Magyar az, akinek Trianon legalább fáj.”

Az emlékezés estje – mintha önök is részesei lettek volna az akkori eseményeknek. A képekhez kapcsolódó program Gyulán, fotó: (Pénzes Sándor és Rusznyák Csaba)

Emlékezés együtt a trianoni események évfordulójára Gyulán, a székelykapu előtt.

2010. Június 4. 19.00. (Több mint 500 személy tisztelte meg az emlékezés programját.)

Tisztelt hölgyeim és uraim, magyarok határon innen és túl, gyulaiak, kedves vendégeink.
Köszönjük , hogy ennyien elfogadták meghívásunkat.
Barátsággal és tisztelettel köszöntjük önöket ezen a felemelő és szomorú eseményeket idéző estén, emlékezni jöttünk össze itt a szimbolikus, ma estére trianoni emlékműnek nevezett székelykapunál.
Visszagondolunk a trianoni békediktátum tragikus következményű eseményeire és városunkhoz méltó módon emelkedetten- a kultúra és művészet segítségét hívtuk az emlékezéshez.
Településünk több helyszínén ma már emlékeztek, sőt a hétvégi magyar hősök napján, valamennyi első világháborús emlékművet megkoszorúzta a Gyulai Hadigondozottak Érdekvédelmi Egyesülete is.
Köztudott, pár napja a magyar parlament már törvényt is alkotott Trianonhoz kapcsolódva: a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június 4-ét.

Hazánkban sok helyen emlékeznek, emlékműveket avatnak.
Gondoljunk arra a szerencsére: városunk épp a trianoni határvonalon belül található- gazdaságilag ellehetetlenült, kevesen múlott, hogy nem került a másik oldalra…
A mai est programjaként, 90 évvel ezelőtt a franciaországi Trianonban történteket az Október 23 Alapítvány segítségével idézzük meg, köszönjük munkájukat.

Sokan bele sem gondoltak mit veszítettünk ?!
Program közben folyamatos háttérképet láthattak: a 10.300 elcsatolt magyar településnév felsorolásával, a végén ismertebb egykori településeink, városaink híres műemlékeink fotóit mutattuk be abc sorrendben a “képernyőn”. Itt maradt nekünk kb. 4000!

Az összeállítást, a 64 vármegyét bejáró Bagyinszki Zoltán készítette, technikai segítője Börcsök László volt. A fotók megtekinthetőek a www.gyulaihirlap.hu honlapon.

Az Erkel Bicentenárium évében, városunk Himnuszát: Erkel – Hazám, hazám c. operarészletét klarinéton előadja Kepenyes Pál.

Az elmúlt évszázadban sok ismert költő, író, művész foglalkozott műveiben Trianon szörnyű víziójával – azok következményeivel, többek között József Attila. Hallgassuk meg egyik versét, amelyet Bartus Gyula színművész tolmácsol.
Elhangzik a Nem, nem soha c. költemény

Köszönjük a békéscsabai Jókai Színház művészének e remek előadását, tisztelettel felkérem dr. Görgényi Ernőt a szervező alapítvány kurátorát, képviselő urat mondja el gondolatait.

Ezt követően a 45 elcsatolt vármegyét szimbolizálva az ország megcsonkítására a 45 vármegye elcsatolására emlékezünk. 45 galamb száll a vármegyék felé…
Galambröptetés – Cséfán Tivadar képviselő úr – mint galambász szakember segítségét köszönjük.

Tisztelt jelenlévők, hölgyeim és uraim az ökomené jegyében hallgassuk meg a történelmi egyházaink képviselőit. A római katolikus, a református, az evangélikus és a baptista egyházak vezetői vállalták e program kapcsán , hogy áldást mondanak az összmagyarságra, hazánk sikeres jövőjére, a nemzeti összetartozásunkra
– Jakab Béla lelkész – evangélikus egyházközség
– Kovács Péter esperes, plébános római katolikus egyházközség
– Hegedűs István református lelkész – református egyházközség,
– Matúz József lelkész – baptista gyülekezet

Az Erkel Ferenc Kamarakórus műsora következik, köszönjük a kórus szolgálatát.

Zárásként egy ismert Wass Albert verset hallhatunk, előadja Gyuláról Bálint Gergely, címe: Adjátok vissza hegyeimet…

Az emlékezés végén az összmagyarságot, a 2 közelebbi régiót képviselve felkérem – Bagossi Tibort Nagyszalontáról aki Erdélyt és a Partiumot képviseli, továbbá Laskovity Kornélt és Vörös Attilát Zentáról, ők dél-vidéki polgárok, helyezzék el elsőnek – meghívott barátaink itthon Gyulán, az emlékezést az összetartozást szimbolizáló virágokat és gyújtsanak gyertyát – a szimbolikus emlékműnél.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Magyarok határon innen és túl, Gyulaiak, kedves Vendégeink, folytatva a tisztelgést, kérem fáradjanak ide a székelykapu tövébe, szíveskedjenek elhelyezni a virágokat , gyújtsanak gyertyát, emlékezzünk, tisztelegjünk együtt.

Ezzel az est véget ért , mindenkinek további szép estét kívánunk.

Forrás: Gyula, 2010. Június 4. Bagyinszki Zoltán kuratóriumi tag, az est szervezője