Tisztelettel meghívjuk Önt és kedves ismerőseit a
Gyulai Almásy-Kastély Látogatóközpontba a
SZABADSÁGUNKÉRT HARCOLTAK
című a ’48-as és az ’56-os szabadságharcosokat megörökített fényképeit bemutató időszaki kiállítás megnyitójára.
A kiállítást megnyitja: Dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere
A kiállítást méltatja: Dr. Kozma Huba, történész
A kiállítás megtekinthető: 2016. március 14. – április 5. között
Két évszázad szabadságharcosai egy gyulai tárlaton
Egyedülálló tárlattal emlékeznek az 1848/49-es szabadságharc honvédjeire, a nemzeti ünnephez kapcsolódva, a gyulai Almásy-kastélyban. A különleges időszaki kiállítás egyúttal ’56-os hősök előtt is tiszteleg a forradalom hatvanadik évfordulójának évében.
A Szabadságunkért harcoltak című kiállításban a magyar történelem két legendás forradalma, szabadságharca katonáinak portréi szerepelnek; egymás mellett bemutatva a 19. és a 20. századi események már idős harcosait.
Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján egy kolozsvári arisztokrata házaspár felhívással fordult a honi fényképészekhez: tisztelegjenek azzal a Kormányzó emléke előtt, hogy megörökítik a környezetükben élő egykori negyvennyolcas honvédeket. A felhívásra a hódmezővásárhelyi Plohn József is jelentkezett, aki a műtermébe invitálta a széles határú város idős honvédjeit.
Szinte pontosan száz évvel később, a hetvenes-nyolcvanas éveikben járó ötvenhatosokat fotózta le hasonlóan Dömötör Mihály.
„Népünk töretlen szabadságvágya tükröződik ezekről az arcokról. S a Kárpát-medencében és a szerte e világon élő honfitársainké, akik – pedig amennyiben nem ezt tennék, bizonyára könnyebb lenne az életük – nem engednek a negyvennyolcból, az ötvenhatból.” – írja a tárlatról Kozma Huba, a kiskunmajsai múzeum nyugalmazott igazgatója, a kiállítás szülőatyja.
Ezek a mintegy száz év különbséggel készült portrék jelennek meg egymás mellett a Szabadságunkért harcoltak című kiállításban. A tárlat március 14-én (hétfőn) 15 órakor nyílik a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontban.
Tisztelt Emlékezők!
Talán egyetlen egy történelmi korszak sem hagyott örökül annyi nagyszerűt és annyi torokszorítóan borzalmasat, mint a mögöttünk hagyott huszadik század. Mindazon népek számára, amelyek nem kényszerültek diktatúrák áldozataivá, a letűnt évszázad inkább emelkedést hozott, összes háborúi, a demokráciák összes válságai, tévútjai és vétkei ellenére is. A magán- és közéleti szabadság megnövekedése, az egyre többekre kiterjedő létbiztonság, az életpálya megválasztásának kitágult lehetőségei százmilliók életét tették különbbé.
A vasfüggönytől keletre azonban már nem a holdraszállás, inkább az idegen megszállások emberöltőkre megmerevedett, kényszeres valósága maradt a huszadik század legmaradandóbb emléke. Az erőszak kultuszán és a fajelméleten alapuló nemzeti szocializmus Harmadik Birodalma tizenkét esztendőnyi tombolás után elbukott, a Szovjetuniónak átnevezett Szovjet-Orosz Birodalomban, a Népköztársaságnak átkeresztelt Kínai Birodalomban, Hanoitól a Kárpát-medencéig egy generációkon át tartó emberkísérlet zajlott. A kísérlet közel számillió emberi életbe került. A kísérlet vezetői, Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung és vazallusaik, Enver Hodzsától Rákosi Mátyásig és Kim Ir Szenig mindannyian egy kizsákmányolástól, elnyomástól mentes társadalomról harsogtak. A belátható időn belül megvalósuló, világboldogító kommunizmus nevében vak engedelmességet követeltek az uralmuk alá vetett, tetszésük szerint fel- és elhasználható alattvalóktól, akiknek egyetlen, megismételhetetlen életük ment rá homályos hatalmi és ideológiai rögeszmékre, a meseszerűen tökéletes jövendő és fejlett Nyugat villámgyors utolérésének vérgőzös álmára. Olvasd tovább
1956. október 27-én brutális katonai tisztogatóakciót rendelt el Kecskemét Cigányvárosnak nevezett része ellen a város vakhitű sztálinista parancsnoka, Gyurkó Lajos. Nemcsak tankokkal döntötték romba a putrikat, két MiG-15-ös vadászrepülő is gépágyúzta a cigánytelepet. Bár a hivatalos jelentés szerint nem halt meg, sőt nem is sérült meg senki, szemtanúk és történészek szerint sok sérültje és több halálos áldozata is volt a kegyetlen akciónak. Gyurkó ráadásul nem állt meg itt, pár órán belül vadászgépeket küldött az utcára vonuló emberek ellen Csongrádra, Kiskőrösre és vérbe borítottaTiszakécskét is. Folytatta volna, de a légierő parancsnoka gyorsan letiltotta az emberek lövetését a levegőből.
„Feltettem a kérdést, kik vannak olyan tiszt bajtársak, akik félnek attól, ha a tömegbe esetleg lőni kell – azok jelentkezzenek, azok menjenek haza, és nem fogunk haragudni rájuk. Akik viszont itt maradnak, a parancsomat maradéktalanul hajtsák végre. Amennyiben nem, úgy fogok eljárni velük szemben, mint háborúban harc közben a parancsnok. Egyetlen tiszt sem volt, aki jelentkezett volna, hogy nem akar részt venni az előre látható harcokban.” Így emlékezett vissza Gyurkó Lajos, a kecskeméti központú harmadik hadtest parancsnoka arra az eligazításra, amit 1956. október 24-én délután tartott a tisztjeinek.
Bár Kecskeméten ekkor, és a következő napon sem indokolta semmi az ilyen jellegű keménységet, Gyurkó a 23-i budapesti események után világossá tette tisztjeinek: a fővárosban ellenforradalom zajlik, és minden erővel és a rendelkezésre álló harci eszközzel meg kell akadályozni, hogy az átcsapjon vidékre, így Kecskemétre is. Olvasd tovább
2016. február 19-én pénteken Gyulán, 11 órakor történt a búcsúztatás, kísértük el utolsó útjára a család szervezésében a gyulai ’56-os legendát, Radóczi Andrást. A 101 éves korában elhunyt egykori ’56-os hős élete a forradalom leverését követően a Kádár-rendszerben nagyon nehéz volt. Bandi bácsi büszke volt a gyulai eseményekben betöltött szerepére, forradalmi tevékenységére. Ezt alátámasztja a fotókon látható egyedi síremléke is. Az alábbi fotósorozat a temetést követően másnap, immár napsütéses délutánon készült a gyulai Szent József temetőben.
Kedves barátunk, tisztelt bandi bácsi! Szeretettel búcsúznak tőled a gyulai Október 23. Alapítvány tagjai és alapítónk, M. Szabó András, aki az egykori forradalmárok és az alapítvány nevében is elköszönt tőled, emlékezett rád a temetői búcsúztatás során. Nyugodj békében!
Bagyinszki Zoltán
kuratórium elnöke
Október 23. Alapítvány
Január 9-én, matuzsálemi korban, 101 évesen elhunyt Radóczy András. Végső nyugalomba a Szt. József temetőben helyezik február 19-én.
Tagja volt és aktív részese a 8 ezer fős nagy tüntetés után 1956. október 27-én közbizalommal megválasztott forradalmi bizottságnak, mely a forradalmi időszakban (Gyulán október 26-tól december 17-ig) fenntartotta a rendet, biztosította a közigazgatást. Főként Nádházi János elnök nagyhatású, humanista és demokrata beszédei, írásai és intézkedései, valamint társai, M. Szabó András akkori polgármester, Radóczy András és mások erőfeszítései nyomán Gyulán szó sem lehetett népítéletről, bosszúállásról. A rákosista bűnösöket csakis bírósági úton kívánták (a kellő időben) felelősségre vonni. (Így volt ez az ország egészében, csekély kivételekkel.)
A forradalmi bizottság erejét, tekintélyét mutatja, hogy a Vörös Hadsereg inváziója, november 4. után is hetekig csak rá hallgatott a lakosság, hiába került vissza (papíron) hivatalába a korábbi tanács. Olvasd tovább