2003-ban avatták fel Miskolcon a Hősök terén a huszadik század háborús hőseinek és áldozatainak emlékművét. A Miskolc város elesett hősei nevet kapó monumentális alkotás Szanyi Péter miskolci szobrászművész alkotása.

A hősi emlékmű
A bronzból és gránitból készült emlékmű 6x10x11 méteres nagyszabású munkája a művésznek. Az ötalakos kompozíció egy piramis alakú posztamensen áll, mely piramis csúcsa lépcsőfokokban végződik, melyen a szoboralakok lépkednek felénk. A piramis posztamensen olvasható az 1956. október 23-ai dátum, és a „Miskolc város elesett hőseinek” felirat.

Az emlékmű szimbolikája
Szanyi Péter elmondása szerint az emlékmű a „huszadik század kataklizmáinak allegorikus ábrázolása”.

Az öt alak közül négy férfi, akik a hősi halottak koporsóját viszik vállukon, ami a magyarok huszadik századi nemzetsorsát szimbolizáló szarkofágban fekszik. Négy oldalán a Szózat kezdő mondata olvasható: “Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar”

A hátul, jobb oldalon haladó, a magyar parasztembert megformáló középkorú férfialak, kezében az akkoriban elterjedt Mauser puskával az I. világháborút szimbolizálja.

Mellette a baloldalon egy lepellel letakart, kivájt szemű alak a II. világháborút, a temetetlen, meggyalázott halottakat jelképezi.

Baloldalon elől egy lyukas zászlót tartó fiatal, erős férfi az 56-os forradalom allegóriája.
Mellette halad a deportáltakat, lebombázott polgári áldozatokat megtestesítő bilincsbe vert középkorú férfi.

Előttük megy egy kezében kegyeleti mécsest tartó női alak, Magyarország géniuszának jelképe. A nemzet továbbélését jelzi, ahogy szabad kezével a lángot takarja, óvja, hogy el ne aludjon.

Forrás: miskolc.varosom.hu

1956. október 25-én, a forradalom és szabadságharc (lásd: 1956-os szabadságharc) második napján ismeretlen fegyveresek a Mezőgazdasági Minisztérium tetejéről sortüzet zúdítottak a téren tüntető tömegre. Máig sem tudni pontosan hány tüntető vesztette életét. A téren összegyűlt tömeg civil tüntetőkből állt, férfiak mellett asszonyok, gyermekek, idős emberek voltak. A vérengzés híre fontos szerepet töltött be abban, hogy az ország és Budapest népe a forradalom, a fegyveres harc oldalára állt. Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye, az úgynevezett “véres csütörtök?. A különböző források alapján az áldozatok száma a 300-tól az 1000-ig terjed. Egy szemtanú 820 áldozatot számolt meg.

2001-ben, a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alá készítették el az 1956-os sortűz áldozatainak emlékművét, mely az embereken áthatoló, majd a minisztérium falaiba fúródó lövedékek véletlenszerű halmazát ábrázolja bronzból öntött golyók formájában. Kampfl József és Callmeyer Ferenc munkája.

Forrás: budapestcity.org

Az 1958-ban kivégzett magyar miniszterelnök első hazai szobrát 1996-ban avatták fel a Vértanúk terén. Varga Tamás egy könnyű ívű hídra helyezte az életnagyságú bronzalakot, akinek tekintete az Országház felé esik.

A szobor igen vitatott alkotás. Egyrészt a miniszterelnök alakját erősen idealizálta az alkotó, hisz Nagy Imre tipikusan tömzsi, kissé túlsúlyos magyar paraszti alkat volt, nem ilyen melankolikusan merengő, kávéházi figura, mint a szobor. Másrészt sokan támadták az alkotás egyszerű szimbolikáját is. Nagy Imre alakja ugyanis az önkényuralomból a demokráciába vezető szimbolikus hídon áll, melyen majdnem sikerül átjutnia. De talán kedvezőbben ítéljük meg az alkotást, ha némi iróniát keresünk az elhelyezésében. A szobor a politikai irányítás és hatalom központjától, az Országháztól a szabadság tere felé félúton áll. Félúton, vagyis éppen ott, ameddig Nagy Imre és a magyar nép a szabadság felé vezető úton 1956-ban eljutott.

Forrás: budapestcity.org