Sántha Gáborra, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnökére emlékezünk.
Múlt hét vasárnap, 74 éves korában elhunyt Sántha Gábor, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke. Utolsó napjait családja körében töltötte. Örök harcos volt, de sajnos a koronavírus-fertőzés felülkerekedett rajta. Két fia, hét unokája, számtalan barátja és tisztelője gyászolja. A világszövetség saját halottjának tekinti.
Pár hete beszéltünk utoljára telefonon. Fáradtságra panaszkodott, ami nem volt meglepő, hiszen éjjel-nappal dolgozott. A világszövetség és az 1956-os forradalom emlékének ápolására szentelte életét. Mindig csillogó szemmel mesélt a hős pesti lányokról és srácokról, szívügye volt, hogy a mai fiatalok is megismerjék hőstetteiket. Írásai főként múltunk tiszteletéről és a hazaszeretetről szóltak.
Különös gondot fordított a még élő forradalmárokra és családtagjaikra. Mindenkin segített a környezetében, e sorok íróját is ő indította el az újságírói pályán. Sokan tartozunk neki hálával. Lelkesedése ragályos volt, türelme pedig végtelen. Utolsó beszélgetésünk egyikén megköszöntem neki mindent. Viccesen megjegyezte, hogy ezt majd inkább a nekrológjában írjam le. Nem sejtetettem, hogy ilyen hamar eljön ez az alkalom.
Sántha Gábort 1956-ban szülővárosában, Pápán érte a forradalom híre, a megtorlás pedig tragikusan érintette családját. Bátyjával és barátaival nem törődtek bele a forradalom eltiprásába, fegyvereket gyűjtöttek, bízva a márciusi újrakezdésben. Csapatukat hamar elkapták, miután megrongálták az oroszok rádiós vezetékeit. Az élmény azonban egész életét meghatározta.
Doktori címét Debrecenben szerezte biológia–kémia szakon. Pályáját középiskolai tanárként kezdte, majd kulturális újságíró lett. Később a Környezetvédelmi Minisztérium sajtófőnökének nevezték ki. Részt vett a lakiteleki találkozókon, és a Nemzeti Fórum 18. kerületi elnökévé választották.
A világszövetség elnöki tisztségét 2013 óta töltötte be. 2018-ban megkapta a Magyar Arany Érdemkeresztet, emellett számos más kitüntetéssel is elismerték munkásságát.
Lant és Toll díjas újságíróként fontosnak tartotta, hogy írásaiban mindig értékeket közvetítsen, a lehető legszebb magyarsággal. Számos verse és szépirodalmi munkája jelent meg.
Családja éppen ezért április 11-ére, születésének 75. évfordulójára és egyben a magyar költészet napjára tervezi temetését szülővárosában, Pápán. Sántha Gábor élete végéig őrizte az 1956-os forradalom lángját, üzenetét valamennyiünk szívében elültette.
