Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be Csepelen november 11-én.
Forrás: erdekesvilag.hu
Emléktábla-avatási ünnepség volt november 4-én Jászberényben. Egy szovjet tisztre emlékeztek, aki 1956. október 24-én nem lövetett a felvonuló lakosságra. A jászberényi szovjet páncélos laktanya udvarára helikopter ereszkedett le ’56 november 4-én, szovjet tisztek léptek ki ajtaján. Azonnal a parancsnoki épületbe mentek, és rövid idő múltán a parancsnokot kísérve léptek ki az épületből. A tisztet az egyik tűzfalhoz állították, fegyverek dörrentek, a tiszt összeesett.
A tragédia óta bő öt évtized telt el, közben volt egy ideológia-váltás, a város lakói kezdetben titkon, majd nyíltan beszéltek a parancsnokról, az idő múlásával egyre kevesebben. Az egymást követő városvezetések eddig nem vállalták fel az emlékezést, a tiszteletadást, pedig tudtak a katonáról, felhívták rá a figyelmüket.
2004 augusztusába, Gedai István 56-os elítélt tájékoztatása alapján az MTV Aranyfüst című műsora tanúkat, túlélőket szólaltatva meg tűzte műsorára a jászberényi történetet, és elhangzott: derítsék fel a szovjet katona sírját, nevét. Azóta tíz év telt el.
Sokan a tények ellenére sem ismerték el a tragédiát. A parancsnok kiváló viszonyt ápolt a jászberényiekkel. A felesége varrónője rajongva beszélt a tisztről. Emlékeznek arra is, amikor októberben kijelentette: „Nem lövetek azokra, akiknek gyerekei az enyémekkel játszanak.” Tárgyalásokat folytatott, megegyezett a város vezetőivel, hogy folyamatosan biztosítja számukra a közműszolgáltatást és az élelmiszerbeszerzést. Amikor kiderült, hogy az orosz katonák kiképzéséhez a gyakorlótérre a városon keresztül lehet csak eljutni, és a lakók ezt provokációnak minősítették, megszüntette az átjárást.
Az akkori sírásó felesége kamerába mondta: a kivégzés után pár évvel elvonuló szovjet csapatok kiszedték a tetemet az ott megásott gödörből, és elvitték a városi temetőbe, ahol az 1944/45-ben meghalt szovjet katonák sírkertjétől külön temette el a férje. A sírt – amíg Jászberényben – az asszony gondozta emberi tisztességből. A november 4-e után bevonuló szovjet csapatok már nem féltek tüzet nyitni, szétlőtték a templom tornyát, civil embereket öltek meg.
A szovjet tiszt nevére nem emlékszik senki. Az orosz iratokban nincs nyoma, de hát miért is lenne: szovjet nézőpontból a parancsnok áruló. Jászberény, ha késve is, teljesítette kötelességét, tiszteletet adott annak az embernek, aki nem gyilkoltatott le ártatlanokat.
A forradalom leverésének napjára esett emlékünnepség nem vált médiaeseménnyé…
Forrás: hetek.hu
Ötven évvel ezelőtt Budapesten a Műegyetem aulájában volt – diákok és tanáraik részvételével – az az izzó hangulatú megbeszélés, amely minden történelemkönyvben az 56-os forradalom kiindulópontjaként szerepel.
Ugyanott hétfőn felavatták a Műegyetem 56-os emlékművet. Ünnepi beszédet Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke mondott, a szobor leleplezését követően mintegy tíz 56-os szervezet képviselője koszorúzta meg az emlékhelyet.
Az alkotás félkör alakú, a közepén látható embercsoportból kiemelkedik egy több mint négy méter magas női alak. Az emlékmű jobb és bal szárnyán egy-egy felirat olvasható: „Az 1956-os forradalom bölcsője”, valamint „Üdv néked, ifjúság! Üdvöz légy, magyar nép!”. Az alkotókat, Csíkszentmihályi Róbert szobrászt, valamint Schilling Zsolt* építészt az 56-os szervezetek által összeállított zsűri választotta ki.
Forrás: wikimapia.org
*Róbertről javítva
Adományozó az Enyedi család. A dokumentumok dátuma 1956-1958. A képek Enyedi Andrást és a családját ábrázolják.
Koszorúzás, emlékezés Budapesten a Rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában.
2013. október 24-én szép napsütéses időben, autóbusszal ismét Budapestre látogattunk.
Polgármester úr, az alapítványunk és Gyula Város Önkormányzatának támogatásával-szervezésében.
Történelmi tanulmányi kirándulás volt, emlékezés – koszorúzás a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájánál. (45 fő autóbusszal)
Az Erkel Ferenc Gimnázium diákcsapata, 2 pedagógus és a jelenlévő kurátorok részére, alapítványunk, a POFOSZ és az „Idesüss Olasz Pékség” támogatását is élvezve ebédet is biztosított a résztvevők számára.
Az autóbuszon M. Szabó András Gyula város 1956-os polgármestere tartott „rendhagyó történelem órát„ életének élményeit és borzalmait osztotta meg a diákokkal- hitelesen! Bandi bácsi a szokásos elérzékenyült módján 1956-1957 történelmi eseményeire emlékezett.
Budapesten a temető előtt pár percre megálltunk a Történelmi Emlékhelynél, megtekintettük kívülről a Kozma utcai börtönt, az udvart, ahol Nagy Imrét kivégezték.
Bandi bácsi elmondta: egykor ott volt az udvar felett a zárkájának ablaka, hallotta a bitófa ácsolását is. Rabtársai előre jelezték- mindenki tudta a kivégzés időpontját is.
Az iskolák képviselői – a diákok és az Október 23 alapítvány, továbbá Gyula Város Önkormányzata egy-egy szép koszorút helyezett el a temetőben az emlékműveknél.
Varga Fruzsina Tamási Áron, Bálint Gergő Wass Albert segítségével emlékezett a 301-es parcellában. A hely szelleme igazán magával ragadó volt, Gergő verse, versmondása szintén!
Ez a sírkert valóban kiemelt történelmi helyszíne hazánknak (kötelező úti cél!)
Programunk zárásaként fél órát sétáltunk a sírok és a kopjafák között, ahol felfedeztük Mány Erzsébet és Farkas Mihály gyulai szabadságharcosok portréit is.
A diákok véleménye alapján is sikeres programot szerveztünk számukra – felvetődött a jövő évi tanulmányi kirándulás helyszíneként: a Recski fogolytábor.
Alapítványunk szeretné 2014-ben ezt a programot is elérhetővé tenni a diákok számára.
Köszönjük a támogatók és a közreműködők segítségét:
Bagyinszki Zoltán, a kuratórium elnöke
Fotó, videó: Pataky László