Alapítványunk által fölkért szónok emlékezése:
Tisztelt Megemlékezők!
Megemlékezni gyűltünk össze itt a kopjafánál a gyulavári híd mellett, megemlékezni azokról, akik 57 esztendővel ezelőtt mertek szabadságról álmodni, és mertek tenni érte. Közülük sokan az életüket adták, mert hittek a szabadság, a haza és a nemzet ügyének fontosságában.
1956. október 23. a magyar történelem egyik legjelentősebb napja: ezen a napon robbant ki Magyarország népének forradalma a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca.
A forradalom lángja csak rövid ideig loboghatott, mert a nyugati hatalmaktól várt segítség híján az orosz tankok lánctalpai évtizedekre eltiporták, kioltották azt.
Két emberöltőnyi idő telt el azóta. Az idő lassan begyógyítja a sebeket. A mi feladatunk, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni az akkori eseményeket, a bátor és áldozatvállaló emberek emlékét: hogy ők példaképek maradjanak magunk és a jövő nemzedéke számára.
Ezen a helyen, e kopjafán két név olvasható: Mány Erzsébet és Farkas Mihály neve. Ők a nehéz időkben tetteikkel és életük feláldozásával egyértelmű választ adtak arra, hogy a hazugság, az igazságtalanság és az elnyomás ellenében melyik oldalon van a helye az igaz életre vágyó becsületes embernek.
Az itt jelenlévő idősebbek között még vannak, akik szemtanúi és részesei voltak az 1956-os forradalomnak, és vannak Önök között olyanok, akiknek szülei, nagyszülei, rokonai vettek rész a Gyulán, Gyulaváriban zajló eseményekben, vagy éppen itt, ezen a helyen.
Megemlékezni gyűltünk össze. Megemlékezni, és ezáltal őrizni is a lángot – a szabadság, a helytállás és az áldozatvállalás lángját, és fejet hajtani 1956. hősei és mártírjai előtt.
Évtizedeken keresztül az ’56-os forradalomról beszélni sem lehetett nyilvánosan. Az idő múlásával már egyre kevesebben vannak az országban, és a városunkban is, akik saját emlékeik alapján tudják elmondani és továbbadni az ’56-os történések helyi vonatkozásait.
Szükséges, kell hogy beszéljünk róla, hogy a fiatalabb generáció számára se merüljön feledésbe az, hogy 1956-ban e kicsiny ország egyedül, segítség nélkül hősiesen szembeszállt a sztálinista diktatúrával és a szovjet megszállással.
