Tisztelettel meghívjuk Önt és kedves ismerőseit a
Gyulai Almásy-Kastély Látogatóközpontba a
SZABADSÁGUNKÉRT HARCOLTAK
című a ’48-as és az ’56-os szabadságharcosokat megörökített fényképeit bemutató időszaki kiállítás megnyitójára.
A kiállítást megnyitja: Dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere
A kiállítást méltatja: Dr. Kozma Huba, történész
A kiállítás megtekinthető: 2016. március 14. – április 5. között
Két évszázad szabadságharcosai egy gyulai tárlaton
Egyedülálló tárlattal emlékeznek az 1848/49-es szabadságharc honvédjeire, a nemzeti ünnephez kapcsolódva, a gyulai Almásy-kastélyban. A különleges időszaki kiállítás egyúttal ’56-os hősök előtt is tiszteleg a forradalom hatvanadik évfordulójának évében.
A Szabadságunkért harcoltak című kiállításban a magyar történelem két legendás forradalma, szabadságharca katonáinak portréi szerepelnek; egymás mellett bemutatva a 19. és a 20. századi események már idős harcosait.
Kossuth Lajos születésének századik évfordulóján egy kolozsvári arisztokrata házaspár felhívással fordult a honi fényképészekhez: tisztelegjenek azzal a Kormányzó emléke előtt, hogy megörökítik a környezetükben élő egykori negyvennyolcas honvédeket. A felhívásra a hódmezővásárhelyi Plohn József is jelentkezett, aki a műtermébe invitálta a széles határú város idős honvédjeit.
Szinte pontosan száz évvel később, a hetvenes-nyolcvanas éveikben járó ötvenhatosokat fotózta le hasonlóan Dömötör Mihály.
„Népünk töretlen szabadságvágya tükröződik ezekről az arcokról. S a Kárpát-medencében és a szerte e világon élő honfitársainké, akik – pedig amennyiben nem ezt tennék, bizonyára könnyebb lenne az életük – nem engednek a negyvennyolcból, az ötvenhatból.” – írja a tárlatról Kozma Huba, a kiskunmajsai múzeum nyugalmazott igazgatója, a kiállítás szülőatyja.
Ezek a mintegy száz év különbséggel készült portrék jelennek meg egymás mellett a Szabadságunkért harcoltak című kiállításban. A tárlat március 14-én (hétfőn) 15 órakor nyílik a Gyulai Almásy-kastély Látogatóközpontban.
Tisztelt Emlékezők!
Talán egyetlen egy történelmi korszak sem hagyott örökül annyi nagyszerűt és annyi torokszorítóan borzalmasat, mint a mögöttünk hagyott huszadik század. Mindazon népek számára, amelyek nem kényszerültek diktatúrák áldozataivá, a letűnt évszázad inkább emelkedést hozott, összes háborúi, a demokráciák összes válságai, tévútjai és vétkei ellenére is. A magán- és közéleti szabadság megnövekedése, az egyre többekre kiterjedő létbiztonság, az életpálya megválasztásának kitágult lehetőségei százmilliók életét tették különbbé.
A vasfüggönytől keletre azonban már nem a holdraszállás, inkább az idegen megszállások emberöltőkre megmerevedett, kényszeres valósága maradt a huszadik század legmaradandóbb emléke. Az erőszak kultuszán és a fajelméleten alapuló nemzeti szocializmus Harmadik Birodalma tizenkét esztendőnyi tombolás után elbukott, a Szovjetuniónak átnevezett Szovjet-Orosz Birodalomban, a Népköztársaságnak átkeresztelt Kínai Birodalomban, Hanoitól a Kárpát-medencéig egy generációkon át tartó emberkísérlet zajlott. A kísérlet közel számillió emberi életbe került. A kísérlet vezetői, Lenin, Sztálin, Mao Ce-tung és vazallusaik, Enver Hodzsától Rákosi Mátyásig és Kim Ir Szenig mindannyian egy kizsákmányolástól, elnyomástól mentes társadalomról harsogtak. A belátható időn belül megvalósuló, világboldogító kommunizmus nevében vak engedelmességet követeltek az uralmuk alá vetett, tetszésük szerint fel- és elhasználható alattvalóktól, akiknek egyetlen, megismételhetetlen életük ment rá homályos hatalmi és ideológiai rögeszmékre, a meseszerűen tökéletes jövendő és fejlett Nyugat villámgyors utolérésének vérgőzös álmára. Olvasd tovább
1956. október 27-én brutális katonai tisztogatóakciót rendelt el Kecskemét Cigányvárosnak nevezett része ellen a város vakhitű sztálinista parancsnoka, Gyurkó Lajos. Nemcsak tankokkal döntötték romba a putrikat, két MiG-15-ös vadászrepülő is gépágyúzta a cigánytelepet. Bár a hivatalos jelentés szerint nem halt meg, sőt nem is sérült meg senki, szemtanúk és történészek szerint sok sérültje és több halálos áldozata is volt a kegyetlen akciónak. Gyurkó ráadásul nem állt meg itt, pár órán belül vadászgépeket küldött az utcára vonuló emberek ellen Csongrádra, Kiskőrösre és vérbe borítottaTiszakécskét is. Folytatta volna, de a légierő parancsnoka gyorsan letiltotta az emberek lövetését a levegőből.
„Feltettem a kérdést, kik vannak olyan tiszt bajtársak, akik félnek attól, ha a tömegbe esetleg lőni kell – azok jelentkezzenek, azok menjenek haza, és nem fogunk haragudni rájuk. Akik viszont itt maradnak, a parancsomat maradéktalanul hajtsák végre. Amennyiben nem, úgy fogok eljárni velük szemben, mint háborúban harc közben a parancsnok. Egyetlen tiszt sem volt, aki jelentkezett volna, hogy nem akar részt venni az előre látható harcokban.” Így emlékezett vissza Gyurkó Lajos, a kecskeméti központú harmadik hadtest parancsnoka arra az eligazításra, amit 1956. október 24-én délután tartott a tisztjeinek.
Bár Kecskeméten ekkor, és a következő napon sem indokolta semmi az ilyen jellegű keménységet, Gyurkó a 23-i budapesti események után világossá tette tisztjeinek: a fővárosban ellenforradalom zajlik, és minden erővel és a rendelkezésre álló harci eszközzel meg kell akadályozni, hogy az átcsapjon vidékre, így Kecskemétre is. Olvasd tovább