„Koppan a hír” – írja Radnóti, és milyen igaza van. Mert a rossz hír mindig „koppan”, mintha valamilyen számunkra fontos tárgy leesett volna, mintha az eddigi langyos nyári zápor jégesővé sűrűsödve zuhanna ablakunkra. Ilyen hírt kaptunk, amikor megtudtuk, hogy M. Szabó Andrásnak, Gyula város ’56-os polgármesterének özvegye, Marika néni, nemrég követte férjét egy szebb hazába. Sajnos csak néhányszor találkoztam a kedves, mindig mosolygó idős hölggyel, aki a nehézségekben is kitartó feleség – és a lányát, Marikát ismerve – kiváló anya volt. Az 1956-os forradalmi idők után együtt költözött Budapestre Bandi bácsival, és a férje iránti aggodalom és féltés állandó kísérője lett az életének. Alapítványunkkal szoros kapcsolatot ápolt, és amikor csak tudott, Gyulára látogatott. Bandi bácsi kezdeményezéseit mindenben támogatta, és végig mellette állt. Férjének emlékét példásan ápolta, mindig nagy szeretettel beszélt róla.
Most újra együtt lehet vele.
