Júl 22

Desmond Child – Egy szabad országért

Desmond Child az Origónak: Szenvedélyesen kell szeretnünk ezt az országot.

Desmond Child

Desmond Child / Forrás: desmondchild.com

Felsorolni is lehetetlen, hány világsláger fűződik Desmond Child nevéhez. A Kiss, Bon Jovi, Bonnie Tyler, az Aerosmith, Robbie Williams, Shakira, Katy Perry, Ricky Martin vagy a The Rasmus csak néhány azok közül a sztárok közül, akik nagy sikereket köszönhetnek a most 62 éves, magyar származású dalszerzőnek. Desmond Child mindössze 18 évesen tudta meg, hogy az édesapja báró Márfy Sándor, de magyar gyökereinek nagy jelentőséget tulajdonít: idén februárban a magyar állampolgárságot is megszerezte. Az I Was Made for Lovin’ You, a Livin’ on a Prayer, a You Give Love a Bad Name, a Crazy vagy a Livin’ La Vida Loca után mostantól az 1956-os emlékév hivatalos dala is Desmond Child nevéhez fűződik majd: július 13-án és 14-én rögzítették az „Egy szabad országért” (Land of the free) című dalt, neves hazai énekesek közreműködésével. Közben adott interjút az Origónak.

Forrás: origo.hu

máj 23

Röplapok Gyulán – 1956

Gyula város dolgozói! Drága magyar testvérek!
1956. okt. 27.
Gyula Forradalmi Bizottsága

Követeljük!
1956. okt. 27.
Gyulaváros hazaszerető népe

Üzemek, vállalatok és pártok részére!
1956. nov. 30.
Gyulai Munkástanács Elnöksége

Gyula város földművelői! Termelők!
1956. nov.
Gyula város Forradalmi Nemzeti Bizottsága

Követeljük!
1956. okt. 27.
Gyulaváros hazaszerető népe

Forrás: mek.oszk.hu

máj 23

dr. Erdmann Gyula – 1956 Gyulán

Az 1956. október 23-i események, a forradalom, a fegyveres harc híre lassan, akadozva érkezett vidékre, különösen a messze fekvő térségekbe, mint Békés megye is. Az akkori hírközlés lassú, homályos és ellentmondó információiból nehéz volt a tényeket kihámozni.

Az október 25-én délelőtt történt Parlament előtti, több mint száz fegyvertelen áldozatot követelő gyilkos ÁVH-s sortűzről (pl.) hallgattak az újságok, de a rádió is. Két-három nap viszont már elegendő volt ahhoz, hogy kialakuljon a viszonylag tiszta kép, amit vasutasok, hazaérkező, ingázó munkások, egyetemisták tettek még egyértelműbbé. A forradalom – bár nem volt előzmények nélkül – váratlan hirtelenséggel lepte meg, döbbentette meg az embereket. 26-án és 27-én mindenhol kisebb-nagyobb csoportokban cseréltek információkat, gondolatokat. A diktatúra sötét, lelket ölő évei után feléledt a remény, a bizakodás, annál is inkább, mert az akkori magyarság még lélekben nem adta fel a függetlenség és a demokrácia iránti vágyát, hitét. És az alkalom elkövetkezett. A szeretett földtől megfosztott, tsz-be pofozott, tagosításokkal kisemmizett, fizikai-lelki terror révén nincstelenné süllyesztett parasztok, üzletükből, műhelyükből kiebrudalt kiskereskedők, iparosok, a másodosztályú társadalmi alakulattá leminősített, alulfizetett és megfélemlített értelmiségek, adópréssel, gyenge bérekkel, további fizetést kitevő és kötelező békekölcsön jegyzéssel, létminimumhoz, vagy az alá kényszerített emberek sokasága, a rosszul fizetett és szinte teljesíthetetlen normákkal sanyargatott munkások a tehetetlenségből és mindennapi megalázottságukból kiemelték fejüket, felcsillanó szemmel néztek össze, mélyet lélegeztek a frissülő levegőből, és egy-két nap alatt üzemtől állami gazdaságig, falutól városig átvették a vezetést, elküldték rákosista igazgatóikat, vb-elnökeiket, s helyükbe a bizalmat élvező, köztiszteletben álló embereket állítottak. Egy láthatatlan rendező működött itt, és csodát tett. A forradalom vidéken – igen kevés kivétellel – gyorsan és ellentmondás nélkül foglalta el a pozíciókat.

Voltak azonban komoly veszélyek is. Az emberekben szunnyadó, hamu alatt parázsló sérelmek és sebek természetesen felizzottak. Alig volt család, akit ne ért volna Rákosiék 8-9 éve alatt sérelem, amelyek tagjaiból, vagy barátaiból-ismerőseiből nem vitt volna el valakiket az ÁVH, melye közül egyesek soha, többen pedig testben-lélekben megnyomorítva kerültek elő. Az embertelen terror mindenkiben súlyos nyomokat hagyott, és ezek az emberek mentek ki az utcákra, csoportosultak a tereken, s elég lehetett egyetlen radikális szónoklat, és akár kommunista ellenes pogromra is sor kerülhetett. Ilyen helyzetben döntő volt az, hogy a helyi közösség, egy-egy falu vagy város polgárai között akadtak-e olyanok, akik képesek voltak sokasághoz bölcsen, higgadtan, mérséklően szólni, őrizni a békét és a rendet, meggátolni a jogos forradalom elfajulását.

Békés megye népe jól vizsgázott, mindenhol előkerültek azok, akik képesek voltak úrrá lenni a helyzeten. A megyében a forradalom gyorsan, de emberélet sérelme, bármiféle bosszú, egyéni leszámolás nélkül diadalmaskodott, és az új vezetők meglepő módon tudták kézben tartani és intézni a közügyeket. A sok-sok érthető indulat ellenére az egész megyében alig volt 15 párttitkár vagy ÁVH-s, esetleg begyűjtési előadó, akit megvertek, megpofoztak. Őket is az esetek zömében gyorsan kimentették a józanabbak.

Gyula különösen szerencsés volt. Akadt egy remek, mondhatni zseniális ember, nevezetesen szabómester, aki született politikusként, szónokként, higgadt vezetőként percek, órák alatt kivívta a közbizalmat és végig a lehetséges maximumot teljesítve remekelt, a városok lakóiból is a jobbik énjüket csalva elő.
Olvasd tovább

máj 06

Az 1956-os forradalom a művészetekben 1.

Az 1956-os forradalom közvetlen élményét ábrázolták az Irodalmi Újság 1956. november 2-án megjelent híres „forradalmi számának” versei és prózai írásai a kor számos ismert magyar költőjétől és írójától.

Költemények
Bereményi Géza: Corvin-köziek
Ferdinando Durand: Ó, halott magyarok
Faludy György: Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
Faludy György: Egy helytartóhoz 25 év után (Kádár Jánoshoz 1981-ben)
Jankovich Ferenc: Idei hó
Jobbágy Károly: Tigrisek lázadása.
Juhász Ferenc: Krisztus levétele a keresztről (eposz)
Kányádi Sándor: Kuplé a vörös villamosról
Kim Cshun-szu: Egy budapesti kislány halálára
Lezsák Sándor: Krónika, december, 1956.
Márai Sándor: Mennyből az angyal – menj sietve
Nagy Gáspár: Öröknyár – elmúltam 9 éves
Nagy István: Indul a pesti tüntetés
Petri György: Nagy Imréről
Simai Mihály: Költő, most kell szólanod!
Somlyó György: Budapest, 1956. Karácsony
Szabó Lőrinc: Meglepetések
Szentkúti Ferenc: Hősköltemény egy pesti srácról
Szőcs Géza: Ballada Falábú Jancsiról
Szőcs Géza: A pesti srácok
Tamási Lajos: Piros vér a pesti utcán
Tollas Tibor: Bebádogoznak minden ablakot
Vas István: Az új Tamás; Mikor a rózsák nyílni kezdtek
Váci Mihály: Népünk legtisztább áldozása (napló versekkel)
Mico Vlahovic: Ave Hungária

A verseket lásd: 56 versben – a www.gondola.hu fóruma. 43 ország költőinek 150 versét tartalmazza a Gloria victis (Dicsőség a legyőzötteknek!) c. verseskötet. A kötet a MEKen. Lásd még: Mennyből az angyal (CD).

Prózai művek
Aczél Tamás: Illuminációk (regény)
Albert Camus: A magyarok vére
Benedikty Tamás: Szuvenir (regény)
Csernák Árpád: Felnőtté tiporva: regény az ötvenes évekről és az 1956-os forradalomról. (Pomáz, Kráter Műhely, 2003)
Csics Gyula: Magyar forradalom 1956 (napló)
Dénes Tibor: Budapest nincs többé Budapesten (regény)
Déry Tibor: Számadás; Philemon és Baucis (elbeszélések)
Domahidy András: Tizenhat zár (regény)
Ember Mária: Mindent késve (1956-os napló, Budapest, 2006)
Értavy Baráth Kata: Történelem – kitűnő: regény az 1956-os szabadságharc idejéből (Cleveland, 1966)
Galgóczy Erzsébet: Közös bűn. Budapest, 1976 (regény)
Gergely Ágnes: Stációk (regény)
Kabdebó Tamás: Minden idők (regény)
Karátson Gábor: Ötvenhatos regény. (Budapest, 2005. Helikon)
Karinthy Ferenc: Epepe (regény)
Karinthy Ferenc: Budapesti ősz. Budapest, 1982 (regény)
Konrád György: Cinkos (regény)
Kovács István: A gyermekkor tündöklete (regény, Budapest, 1998)
Simonffy András: Rozsda ősz (regény)
Szakonyi Károly: Bolond madár (regény)
Szalay Károly: Párhuzamos viszonyok (regény)
Szilágyi Andor: A világtalan szemtanú (regény Mansfeld Péterről, Budapest, 1989)

A cikk folytatódik: Az 1956-os forradalom a művészetekben 2.

Forrás: wikipédia