1957. február 2-án végezték ki Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt, az 1956-os forradalom két gyulai mártírját. Erről a szomorú eseményről emlékezett meg az évfordulón dr. Görgényi Ernő, Gyula város polgármestere és az Október 23. alapítvány (ez utóbbi nevében Bagyinszki Zoltán, az alapítvány elnöke és Dávid Péter, a leendő elnök vett részt a megemlékezésen). Az emlékezők megkoszorúzták a huszonéves korukban lényegében ártatlanul kivégzett fiatalok Berényi úti temetőben lévő síremlékét, és az ítélet-végrehajtás helyszíneként szolgáló laktanyán található emléktáblát. A laktanya előtt dr. Görgényi Ernő rövid beszédben emlékezett meg a két mártírról, kiemelve, hogy halálos ítéletük egy elnyomó rendszer brutális megtorlása volt, amellyel példát statuált a mindig is a polgári értékeket valló Gyula városának. A megemlékezők megtekintették azt a helyszínt is, ahol valószínűleg a kivégzés történhetett.
Mány Erzsébet büntetett előéletű volt, lopásért és közveszélyes munkakerülésért is állt bíróság előtt 1956 előtt. A forradalom idején szegeden „csavargott”, majd visszatérve Gyulára Farkas Mihállyal együtt főszerepet vittek a gyulavári „zavargásokban”, legsúlyosabb bűnük az volt, hogy részt vettek a határőrség lefegyverzésében. Társaikat 5-15 évnyi börtönbüntetésre ítélték, a mindenképpen túlzó halálos ítélet egyértelműen a társadalom megfélemlítését szolgálta. A rájuk való emlékezés kiállás a szabadság és a demokratikus értékek mellett.
Dávid Péter
elnök
Vélemény, hozzászólás?