Júl 27

Felavatták a felújított első világháborús hadisírokat a Kosztolányi utcában

Ötven felújított sírkőnél emlékeztek meg az első világháborúban elesett katonákról a Kosztolányi utcai haditemetőben, amelyet a Hadtörténeti Minisztérium pályázati rendszerének köszönhetően sikerült rehabilitálnia Gyula város önkormányzatának. Az eseményen elhangzott: a nagy háború csaknem tízezer áldozatot kívánt Békés megyétől. A sírkertbe azokat temették el, függetlenül attól, melyik ország hadseregében harcoltak, akik a helyi kórházakban hunytak el, vagy a Gyula környéki harcokban estek el.

Alt Norbert, Gyula város alpolgármestere köszöntőjében kijelentette: nem volt eddig példa arra, hogy egy önkormányzat ugyanazon cikluson belül a területén található összes hősi katonai temetőjét felújítsa. A Kosztolányi utcai sorban a második átadott első világháborús gyulai sírkert. A korabeli dokumentumok szerint 1914-ben nyitották meg, hogy eltemethessék a környékbeli harcokban elesett, valamint a kórházakban elhunyt katonákat, országra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül.

1918-ig a temetőben száztíz hantot nyitottak, közülük sok egy évtizeddel később is jeltelenül dacolt az idővel. Mivel ezek elszórtan feküdtek, és így gondozásuk, karbantartásuk körülményesnek tűnt, az 1920-as évek végén a megye vezetése úgy döntött, kijelöl számukra egy könnyen kezelhető, egybefüggő parcellát, a sírok mai helyeit. Ide 1931-ben, exhumálás után temették újra a hősi halottakat, idézte fel Alt Norbert.

A második világháború idején még gondozták a telket, amely köztemetői szerepet is betöltött. 1990-re azonban benőtte a gaz, a sűrű, elvadult növényzet. A katonatemető feledésbe merült, mutatott rá a tisztségviselő.

Alt Norbert 2008-ban képviselőként kérte a terület átfogó rendezését, megtisztítását. Mint mondta, ekkor még ő sem tudta, mit rejt a bozót. Miután megtalálták a köveket, a temetőt kisebb állagmegóvásnak vetették alá. Aztán éveket vártak arra a pályázati programra, amelyet a Honvédelmi Minisztérium indított el, és amelynek köszönhetően Gyula városa 5 millió forintot fordíthatott a rehabilitációra.

Az alpolgármester kiemelte: a sírkövek egy olyan korszak jelképei, amelyben a béke nem volt annyira magától értetődő, mint manapság. A ma embere szerencsére nem tudja, mit jelent hóban, fagyban, esőben és sárban lövészárkokban várakozni a rohamra, amelynek nagy részében tudvalevő volt, hogy az egység jelentős része el fog veszni. A kérdés csak az volt, ki lesz a következő áldozat. Úgy vélte, napjaink embere szerencsére a hátország szenvedéseit sem ismeri, és azt sem tudja, milyen az, amikor levél érkezik a frontról, amelyben arról értesítik a szülőt, hogy fiúk hősi halált halt, vagy eltűnt.

Alt Norbert így fogalmazott: a hősök sírjai naponta velünk vannak, és arra emlékeztetnek, hogy a béke ajándék, amit nem adtak és nem adnak ingyen. Az emberi természet nyughatatlan, a nyughatatlanság pedig olykor konfliktusokat szül, amely erőszakba, háborúba torkollhat. A ma emberének tanulnia kell a történelemből, a hibákból és a ballépésekből, hangsúlyozta Alt Norbert.

Békés megye katonáinak képviseletében Braun Tibor őrnagy mondott emlékbeszéd. Kifejtette: a hadisírokon szereplő nevek szinte kivétel nélkül egy-egy olyan embert idéznek, aki egy volt közülünk. Aki épp úgy küzdött boldogulásáért, ahogyan a jelen emberének kell. Akit hazavártak, akiért imádkoztak, sirattak.

Az őrnagy aláhúzta: az itt eltemetett katonák nem születtek hősnek, ám amikor a hely és az idő megkívánta, talán rettegve, de felvállalták sorsukat. Veszteségeikért nem tudjuk őket kárpótolni, bátorságukat sem tudjuk már megjutalmazni. Tiszteletünket, hálánkat csak sírjaik felett tudjuk leróni.

Braun Tibor azt javasolta, hogy a nagy háború befejezésének 100. évfordulóját követő évben emlékezzünk meg arról, milyen gyorsan elmúlt az 1914 nyarára jellemző eufórikus hangulat, amikor még Éljen a háborút! felkiáltással vonult hadba a magyarság legjava, és súlyos veszteségek árán állt helyt vitézül az olasz és az orosz frontokon. Rámutatott: közel 700 ezer honvéd vérzett el értelmetlenül az első világháború frontjain, pusztult el a hadifogolysors keserű kenyerén. Felidézte: végül a béke sem hozta meg a várt és kívánt békességet, helyette egy olyan világégést idézett elő, amely a polgári lakosságot az előzőnél is jobban sújtotta.

Az ezredes emlékeztetett: Gyula és környéke többszörösen megtapasztalta, milyen legyőzöttnek lenni. Az itt élő családok szinte mindenike elveszítette valamelyik rokonát a háború poklában: a történeti megye területén élők közül 9969-en haltak hősi halált. Békés megye így a legnagyobb veszteséget szenvedett törvényhatóságok közé került.

Az eseményen elhangzott: a hőssé avatás misztériuma már az első világháború alatt megindult, majd a világégést követően a megye valamennyi városa és községe felállította a maga hősi szobrát, gondozta a kegyeleti helyeket. Ez a hagyomány a második háború után halt el. A kialakult politikai rend ugyanis megpróbálta elfeledteti a tegnap katonáit, a sírkertek és műemlékek állhatatosságán azonban nem fogott az elmúlás lehelete.

Braun Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy a felújított sírok több szervezet összefogásának eredményei, így képviselik a hősökhöz méltó közösségi emlékezetet, mindannyiunk múltját, függetlenül attól, milyen hadseregben harcoltak. Most béke van, ám a béke értékét igazán csak azok tudják megbecsülni, akik szembesültek a háború borzalmaival, mondta. Az ezredes Zilahy Lajos egyik versével zárta gondolatait.

Az egyházi szolgálatra Pápai Attila evangélikus lelkészt kérték fel, a zenei pillanatokról a Csabagyöngye Kulturális Központ művészeti csoportja gondoskodott. A sírkövek kivitelezését Csőke Péternek és munkatársainak köszönték meg.

Gyula város önkormányzata képviseletében Görgényi Ernő polgármester, Alt Norbert és Kónya István alpolgármesterek, Kovács József országgyűlési képviselő, Tímár Andrea aljegyző, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma nevében Téglás Gyula alezredes, Békés megye katonáinak képviseletében Gulyás László alezredes, Braun Tibor őrnagy és Szvarnasz Jorgosz százados, az Október 23. Alapítvány reprezentánsaként Bagyinszki Zoltán helyezett el koszorút a haditemetőben.

Forrás: Gyulai Hírlap, fotók: Bagyinszki Zoltán

jún 24

Meghívó – Kuláküldözés Áldozatainak Emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésre.

Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata tisztelettel meghívja Önt és ismerőseit
2019. június 28-án, pénteken 11.00 órára
a Városháza árkádsorán, Molnár Sándor emlékére állított márványtáblánál a
KULÁKÜLDÖZÉS ÁLDOZATAINAK EMLÉKNAPJA alkalmából rendezett megemlékezésre.

PROGRAM:

  • Himnusz
  • Vánsza Pál a POFOSZ Békés megyei elnökének megemlékező beszéde
  • Simonyi Imre: Ezerév című verse
  • Népdalok Gyarmati Éva előadásában, hegedűn kísér Scháffer Szilveszter
  • Koszorúk elhelyezése
  • Szózat