Kategória: Emlékművek

56-os emlékművek

aug 13

Mezőkövesd – ’56-os emlékmű

1956-ban a városba bevonuló orosz csapatok szétlőtték a nagytemplom (Szent László templom) tornyát és több polgári lakost.
Köztük egy utcán sétáló jegyespárt is lekaszaboltak.
Az ő emlékükre készült a gránit és márvány emlékmű, csúcsán a szétlőtt templom makettjével.

Az emlékmű Pataki József mezőkövesdi lakos,’56-os elítélt kezdeményezésére és hathatós anyagi támogatásának köszönhetően épült meg. A Mezőkövesdi ’56-os emlékmű c. 1995-ben megjelent dokumentum kötetben írtak szerint, a létrehozott alapítvány célja: az 1956-os forradalom és szabadságharc, valamint hőseinek és mártírjainak tiszteletére emlékmű állítása.

Tehát szó sincs arról, hogy csak a jegyespár emlékére készült az emlékmű. Természetesen más kérdés az, hogy mártírok között vannak ők is.

A történelmi igazság az, hogy kenyérért álltak sorban az emberek – a szoborral majdnem szemben, az utca másik oldalán – és ezekre lőttek, még akkor is amikor már szétfutottak. Ekkor nem csak a jegyespár halt meg.
Az emlékművet egyébként népes résztvevő jelenlétében, 1994.október 23.-án avatták fel.

Forrás: kozterkep.hu

nov 12

Budapest – Gyulai diákok koszorúztak a 301-es parcellánál

Gyula Város Önkormányzata és az Október 23 Alapítvány szervezésében.

A Budapesti koszorúzási program rövid története.

Az őszi szünetet követően 10-én reggel hat órakor elindultunk 17-en autóbusszal Budapestre.
A történelmi tanulmányút témája az 1956-os forradalom volt. Hallottuk, hogy a város és az Október 23. Alapítvány már évek óta szervez hasonló programokat a gyulai diákok számára.

Korán startolt a busz 2 szép nagy koszorúval. Egy helyen megálltunk pihenni üdítőzni, kajálni pontosan ott, ahol amikor mentünk a tánctáborba, Horányba és Csopakra.

A buszban Zoli bácsi történelmi érdekességeket mesélt a gyulai 56-os eseményekről, az akkori gyulai hősökről és a Rákosi és korai Kádár rendszer szörnyűségeiről. Megtanultuk kik voltak a pufajkások.

Az első megállónk a Rákoskeresztúri uj köztemető- 301-es parcellája volt, ahol egy 1956-os emlékművet koszorúztunk meg, majd megtekintettük Nagy Imre sírját – emlékművét is. Kis műsort is adtunk, Bandi bácsi mesélt nekünk.

Később szét lehetett nézni a temetőben. Rengeteg kereszt és emlékmű volt a parcellában ( Néhány haverommal bemásztunk a buxusba,a bokrok közé és találtunk különböző gyerek és csecsemősírokat is).

Közel 2 órát töltöttünk el a Történelmi Emlékhelyen.

Ezután buszra ültünk és a következő megállónk a Kossuth tér volt. A buszunk a Parlament keleti oldalán állt meg a Duna parton. Csináltunk pár csoportképet az Országház előtt és utána lementünk egy “alagútba” ahol az 1956-os forradalmat -a Kossuth téri szörnyű lövöldözés eseményeit mutatták be részletesebben.

Nagyon tetszett a kiállítás főleg a tank ahogy befordulva imitálták a lövéseket.

Az előző részben említettem, hogy felvettünk hozzánk egy 90 éves 1956-os gyulai forradalmárt, Bandi bácsit, a veterán 56-os vezetőt aki később hitelesen beszélt, hogy 1956-ban Farkas Mihály és Mány Erzsébet gyulavári fiatal ellenállók megpróbáltak védekezni fegyverekkel a Szovjet katonák ellen a Gyulavári hídnál…

Ezt szörnyű megtorlás követte, szinte mindenkit letartóztattak és börtönbe is zártak.

Miután visszajöttünk a felszínre az alagútból kaptunk egy kis szabadidőt és azt csinálhatunk, amit akarunk… sétáltunk, ebédeltünk, nézelődtünk a Parlament környékén.

Hazafelé i s megálltunk egy benzinkútnál, majd 18.00 óra után landoltunk a Városháza épülete előtt.

Nagyon tetszett a program és jól éreztem magam. Remélem, hogy lesz még ilyen kirándulás később is, köszönjük !

ifj. Ágoston István 8. osztály

Sze 25

Miskolc – Szanyi Péter: Miskolc város elesett hősei

2003-ban avatták fel Miskolcon a Hősök terén a huszadik század háborús hőseinek és áldozatainak emlékművét. A Miskolc város elesett hősei nevet kapó monumentális alkotás Szanyi Péter miskolci szobrászművész alkotása.

A hősi emlékmű
A bronzból és gránitból készült emlékmű 6x10x11 méteres nagyszabású munkája a művésznek. Az ötalakos kompozíció egy piramis alakú posztamensen áll, mely piramis csúcsa lépcsőfokokban végződik, melyen a szoboralakok lépkednek felénk. A piramis posztamensen olvasható az 1956. október 23-ai dátum, és a „Miskolc város elesett hőseinek” felirat.

Az emlékmű szimbolikája
Szanyi Péter elmondása szerint az emlékmű a „huszadik század kataklizmáinak allegorikus ábrázolása”.

Az öt alak közül négy férfi, akik a hősi halottak koporsóját viszik vállukon, ami a magyarok huszadik századi nemzetsorsát szimbolizáló szarkofágban fekszik. Négy oldalán a Szózat kezdő mondata olvasható: “Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar”

A hátul, jobb oldalon haladó, a magyar parasztembert megformáló középkorú férfialak, kezében az akkoriban elterjedt Mauser puskával az I. világháborút szimbolizálja.

Mellette a baloldalon egy lepellel letakart, kivájt szemű alak a II. világháborút, a temetetlen, meggyalázott halottakat jelképezi.

Baloldalon elől egy lyukas zászlót tartó fiatal, erős férfi az 56-os forradalom allegóriája.
Mellette halad a deportáltakat, lebombázott polgári áldozatokat megtestesítő bilincsbe vert középkorú férfi.

Előttük megy egy kezében kegyeleti mécsest tartó női alak, Magyarország géniuszának jelképe. A nemzet továbbélését jelzi, ahogy szabad kezével a lángot takarja, óvja, hogy el ne aludjon.

Forrás: miskolc.varosom.hu

Júl 27

Budapest – Nagy Imre szobor és október 25. emléktábla

1956. október 25-én, a forradalom és szabadságharc (lásd: 1956-os szabadságharc) második napján ismeretlen fegyveresek a Mezőgazdasági Minisztérium tetejéről sortüzet zúdítottak a téren tüntető tömegre. Máig sem tudni pontosan hány tüntető vesztette életét. A téren összegyűlt tömeg civil tüntetőkből állt, férfiak mellett asszonyok, gyermekek, idős emberek voltak. A vérengzés híre fontos szerepet töltött be abban, hogy az ország és Budapest népe a forradalom, a fegyveres harc oldalára állt. Ez volt a forradalom legvéresebb budapesti eseménye, az úgynevezett “véres csütörtök?. A különböző források alapján az áldozatok száma a 300-tól az 1000-ig terjed. Egy szemtanú 820 áldozatot számolt meg.

2001-ben, a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alá készítették el az 1956-os sortűz áldozatainak emlékművét, mely az embereken áthatoló, majd a minisztérium falaiba fúródó lövedékek véletlenszerű halmazát ábrázolja bronzból öntött golyók formájában. Kampfl József és Callmeyer Ferenc munkája.

Forrás: budapestcity.org

Az 1958-ban kivégzett magyar miniszterelnök első hazai szobrát 1996-ban avatták fel a Vértanúk terén. Varga Tamás egy könnyű ívű hídra helyezte az életnagyságú bronzalakot, akinek tekintete az Országház felé esik.

A szobor igen vitatott alkotás. Egyrészt a miniszterelnök alakját erősen idealizálta az alkotó, hisz Nagy Imre tipikusan tömzsi, kissé túlsúlyos magyar paraszti alkat volt, nem ilyen melankolikusan merengő, kávéházi figura, mint a szobor. Másrészt sokan támadták az alkotás egyszerű szimbolikáját is. Nagy Imre alakja ugyanis az önkényuralomból a demokráciába vezető szimbolikus hídon áll, melyen majdnem sikerül átjutnia. De talán kedvezőbben ítéljük meg az alkotást, ha némi iróniát keresünk az elhelyezésében. A szobor a politikai irányítás és hatalom központjától, az Országháztól a szabadság tere felé félúton áll. Félúton, vagyis éppen ott, ameddig Nagy Imre és a magyar nép a szabadság felé vezető úton 1956-ban eljutott.

Forrás: budapestcity.org